A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár címet kapta a KKETTK Alapítvány zsebkönyvsorozatában megjelent kötet, ami a szerző, Demeter Szilárd szerint „korunk valóságáról és a mi belső valóságunkról szól”. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, miniszteri biztossal a megjelenés kapcsán beszélgetett a kultúra, a haza, a kötődés kérdéseiről a Demokrata. Lapszemle.

Művében idézi Kossuth Lajost, aki azt mondta, legyen hű a nemzet önmagához. A kérdésre, mit tud tenni e hűség megerősítésében a kultúra, Demeter elmondta:
„Kossuthtól a kedvenc idézetem valahogy így hangzik: mi nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni. A nemzeti anyanyelvi kultúra ennek a szabadságnak a fundamentuma. Csak szabadnak lenni nem jelent semmit, mindentől eloldva lebegni a nagy büdös semmiben nem szabadság, hanem tenyészet. A saját életünket élni, ez az, amit a tágabb értelemben vett kultúra biztosíthat. (…) Egy világpolgár legföljebb azt tudja, hogy honnan jött. A honpolgár azt is tudja, hogy miért van ott, ahol. A világpolgár a jelenben él, a honpolgár a történelemben.”

Azt írja, hogy csak az az alkotó támogatható, aki elfogadja a magyar Alaptörvény értékkészletét. A felvetésre, miszerint „a túloldalon ezt diktatúrának bélyegzik”, elmondta:
„Én meg jogállamiságnak. Az Alaptörvény a hatályos magyar jogszabályi környezet alapja és kerete, ráadásul szervesen tartalmazza az európai értékeket konszenzuálisan összegző Alapjogi Chartát is. Egyszerre magyar és európai. Ami tehát az Alaptörvény értékhorizontján belül van, az támogatható és támogatandó. Ami azon kívül esik, tőlem legyen, hiszen véleményés gondolatszabadságban élünk Magyarországon, csak jogszerűen alkotmányellenes tevékenységre vagy kulturális produktumokra nem ítélhetünk meg közpénzt.”

Arról is faggatták, szerinte miért olyan kevés ma a nemzetben gondolkodó fiatal író: „Sejtésem szerint azért, mert nem értik a nemzet fogalmát. Olyan korban nőttek fel, ahol a nemzet közösségét lecserélték különböző áldozati csoportokra. Az áldozatiság kultúrája sajnos beszűkült tudatállapotot eredményez, egydimenziós és didaktikus kultúrharcot. (…) Szekták feszülnek egymásnak, az őrület létjogosultságot nyert. Hátborzongató, amikor azt sugallják nekik, hogy mondják utánuk: mi mindannyian egyéniségek vagyunk. És kórusban mondják is. (…) A balliberális mainstream még csak a verbális lincselésnél és az egzisztenciális ellehetetlenítésnél tart. Egy lépésre vannak a lámpavasra akasztástól vagy a lágerektől. És a XX. század tapasztalatai alapján a baloldal ezt a lépést nem fél megtenni.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható.
Demokrata 2023.08.02 – 18,19,20. oldal