Boross Martin első nagyjátékfilmjében, a Nyersanyagban Egy filmes csapat egy kitalált magyar faluban művészeti szakkört indít a helyi fiataloknak. Hamar elnyerik a bizalmukat, de közben felismerik, hogy a polgármester visszaél a hatalmával. A rendező, akit Dér Zsolt alakít, úgy dönt, hogy a tetteiről dokumentumfilmet forgat. Jó szándéka ellenére cselekedetei súlyos következményekkel járnak. Ennek kapcsán kérdezte a Marie Claire.

A kérdésre, szabadúszó színészként, filmesként hogy látja, milyen helyzetben vannak a magyar független filmek, Dér Zsolt elmondta:
„Magyarországon a film nem tud piaci alapon működni. Az állami támogatás megkerülhetetlen, nincs annyi fizető néző, amennyi profitalapúvá tehetné a mozizást, és nincs elég donor, aki a magánvagyonából finanszírozná az alkotásokat. Ebből a helyzetből organikusan kezdett kibontakozni a független, no budget filmezés, amelyet én a romantikája és a szépségei mellett veszélyesnek, megalázónak és fenntarthatatlannak látok. A színészek kiszolgáltatott és nehéz helyzetben vannak. Sokan nem jutnak el castingokra, vagy nem is értesülnek róluk. Nincs érdekvédelem” – fejtette ki a színművész.

A Nyersanyag egy nagyon fontos etikai kérdést is felvet: beleavatkozhatunk-e jószándékkal egy olyan rendszer működésébe, amelyet nem ismerünk igazán. Erről úgy vélekedett:
„Mindannyian tehetünk önmagunkért és a környezetünkért. Viszont az, hogy nekem fehér budapesti értelmiségi férfiként van jogom azt gondolni, hogy annak a vidéki mélyszegénységben – vagy nem mélyszegénységben – élő, fehér vagy roma magyarnak az én segítségemre van szüksége, és hogy én tudom, mi kell neki, tévedés. Nagyon komplex rendszereket kell átalakítani az oktatásban és az egészségügyben ahhoz, hogy változás legyen. Ez rengeteg idő. Sok civil szervezet végez fontos munkát, de rossz és dilettáns a támogatási rendszer, és végül a politikai akarat felülírja a valódi cselekvést. Végtelenül szomorú, hogy ez a segítség talán csak a következő generációban lesz észlelhető.”

Arról is faggatták, hogy szerinte a művészetnek feladata-e, hogy felkaroljon szociális problémákat:
„Régi kérdés, hogy a művészetnek elefántcsonttoronyban, elvont esztétikai rendszer szerint kell működnie, vagy legyen részvételen alapuló, esetleg l”art pour l”art. Én azt látom, hogy a mai kortárs színház egy ideje nem tudja, miként újítsa meg a saját gondolkodását, kultúrkörét, közönségét.”

Dér Zsolt arról is beszámolt, hogy jelenleg egy politikai-népi horror-szappanopera filmtervén dolgozik, és az indulás kapujában van a nonprofit alapon működő Mindenki Mozijával: „A Mozinettől térítésmentesen megkaptuk az összes filmjüket, hogy moziminőségben ingyenes vetítési lehetőséget biztosítsunk szociális, kulturális vagy más szempontból rászoruló embereknek – mindez az Itt és Most közösségi csapat segítségével valósul meg a Ráday utcában. Hosszú távú tervünk egy saját épületkomplexum, amelyet szociális, medikális és kulturális térré szeretnénk alakítani. Egyelőre ennyit mondhatok erről a projektről, de örömmel várjuk civil szervezetek megkeresését e-mailen, telefonon vagy élőben, ha moziznának.”

Szerző: MUCSI BLANKA