KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 19., kedd

    Dér Zsolt: “Először érzem, hogy én vagyok a saját történetem főszereplője”

    2020. július 11., szombat 06:29

    A fiatal színész 2017-ben végzett Máté Gábor osztályában, és rögtön a Katona József Színházhoz szerződött. Tavaly lett Junior Prima díjas. Most mégis úgy döntött, otthagyja a Katonát és a színpadot is. Filmes háttérszakmákat tanul. Dér Zsoltot arról is kérdezte a 168 óra, mit gondol a Színművészeti sürgetett modellváltásáról.

    168 óra 2020.07.08 – 52,53,54. oldal

    Arról szólva, hogy szakdolgozatát a pályakezdő-pályaelhagyók témájáról írta, Dér Zsolt elárulta: „Felszínesre sikerült a kutatás, amely mégis azt mutatta: főleg azok lesznek pályaelhagyók, akik különböző prekoncepciókkal kezdték el a színművészetit, de az elképzeléseik nem valósultak meg. Az előzetes elvárásaik nem teljesültek. Egyébként pár nappal azután, hogy felmondtam a Katona József Színházban, jutott eszembe a szakdolgozatom, s hogy mennyire árulkodó jel volt a témaválasztás.

    Mintha az idegrendszerem üzent volna nekem, hogy ezzel az üggyel még dolgom lesz.

    Csak akkor ezt még nem értettem. Különben én nem vagyok pályaelhagyó, inkább egyre nagyobbra rajzolom a pályát.”

    Dér Zsolt / Fotó: Katona József Színház

    A Facebookon azt írta: a karantén alatt hozta meg a döntését, hogy eljön a Katonából: „Ha nincs karantén, akkor a pszichém előbb-utóbb még drasztikusabban jelezte volna, hogy baj van. (…) Már a karantén előtt pánikrohamaim voltak, úgy éreztem, kiégtem. (…) Kipihentem magam, de a szorongásaim nem múltak el, és rá kellett jönnöm, hogy nem a fáradtság a probléma. Tíz darabban játszottam, ez sok, de mások még többet dolgoznak. A színházi társadalom túlterheltsége, a totális egzisztenciális létbizonytalanság a szakmánk súlyos és valóságos problémája, nálam mégsem ez volt a kiváltó ok. (…) Én mindent megkaptam a pályámtól, a döntésemnek nem egzisztenciális, hanem mentálhigiénés okai voltak.

    16 éve foglalkozom színházzal, az életemben első helyre került, hogy színész vagyok, akit amúgy Dér Zsoltnak hívnak. Szeretném ezt megfordítani: Dér Zsolt akarok lenni, akinek van valamilyen szakmája, de nem ez határozza meg a személyiségét és az identitását”

    – fejtette ki a művész.

    “Hosszú idő után először érzem, hogy én vagyok a saját történetem főszereplője, és ez nagyon felszabadító (…) A színpadhoz nekem olyan dolgok is társulnak, amelyeket most le akarok rakni. Egyelőre a gondolattól is kiráz a hideg, hogy kilépek a takarásból, és néz a közönség” – tette hozzá.

    Az édesapja, Dér András, 2017-ben – amikor Jordán Tamás direktori kinevezése lejárt – pályázott a szombathelyi színház igazgatói posztjára. A kirobbanó politikai botrány miatt azonban visszalépett. A felvetésre, miszerint mára az egész színházi életünk aláaknázott tereppé vált, úgy reagált: “A politikának semmi köze a döntésemhez. Ettől még igaz, hogy a közélettől én sem tudom függetleníteni magam, mintha egy fortyogó levesben kavargatnának minket, és kavarjuk mi is magunkat. Ez a szag beleivódott a bőrömbe, ezt érzem éjjel-nappal.

    Minden oldal állandóan a magyar kultúra fontosságát hangsúlyozza. De ha a magyar kultúra perspektívájából nézem ezt az egészet, akkor mit látok? Azt, hogy a kultúrpolitikai klíma agyonnyomott mindent.

    Már nem tudunk arról vitatkozni, hogy Vidnyánszky Attila Bánk bánja vagy Schilling Sirálya érintett-e meg jobban esztétikailag és érzelmileg. Vidnyánszky Attilával kapcsolatban a politikában betöltött szerepe került előtérbe, Schillinget pedig ugyanez a politikai miliő arra késztette, hogy külföldön éljen és rendezzen. A kultúra szempontjából hagytuk emigrálni mindkettőjüket és lassan mindenki mást is. Ez hatalmas veszteség. A magyar kultúra csak kevesebb lett így, ez egy lose-lose játszma. És ez végtelenül szomorú.”

    A kultúrharc újabb fejezete a Színművészeti sürgetett modellváltása körül zajló üzengetés. Erről szólva úgy nyilatkozott: “Úgy érzem, ez az egész olyan durva fogalmi deficiteket hozott felszínre, hogy csak az értelmetlen vagdalkozás megy. Például a békéscsabai színház igazgatója felrótta, hogy szerinte az SZFE-n alternatív vizsgaelőadásokat tartanak. Mit ért ez alatt? Mit jelent ez? Menjünk akkor vissza az elejére, és tisztázzuk az alapfogalmakat. Mit nem lehet azon megérteni, hogy kevesebb, mint fél év alatt akarnak lezavarni egy modellváltást úgy, hogy az intézményt érintő kérdésekben az intézménynek nincs semmi beleszólása?

    Nem a modellváltással van baj, hanem hogy nem adnak időt, sem lehetőséget arra, hogy érdemi szakmai párbeszéd folyjon bármiről is.”

    A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság szerint az egyetemen folyó oktatás színvonala silány. A saját tapasztalatairól szólva elmondta: “Nem értem ezeket az általánosító kifejezéseket sem, hisz az egyetemen rengetegféle képzés folyik. Talán mindegyiket jól ismerik? Nekem csak a színészképzésről van tapasztalom.

    Máté Gábor volt az osztályfőnökünk, és ő például Vidnyánszky Attilát kérte fel egy színészmesterség-kurzus tartására, épp azért, hogy teljesen másféle rendezői gondolkodást, világnézetet is megismerhessünk.

    Vidnyánszky rendezte az egyik vizsgaelőadásunkat. Ez egy olyan alkalom volt, amikor a különböző oldalakhoz sorolt mesterek remekül tudtak együttműködni: a jobb- és baloldali médiában is hangosan kellett volna ünnepelni ezt”. 

    A teljes interjú a 168 órában olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -