Író, forgatókönyvíró, dramaturg, jelenleg a Pesti Magyar Színház dramaturgja. A biztonságot nyújtó anyaszínház mellől gyakran kilép a függetlenek világába. Deres Péterrel beszélgettünk színházi létről, függetlenségről.

A teljes interjú ITT olvasható.

A Bárkában kezdett, majd a Víg, évek óta pedig a Pesti Magyar Színház dramaturgja. Arról szólva, fontos-e számára a biztonság, az állandóság, Deres Péter elmondta: „Szeretem a társulati létet, a biztonság mellett annak a formáját, az atmoszféráját is kedvelem, ezért is keresem ezeket a lehetőségeket. Kedvelem, ha ugyanazokkal a kollégákkal lehet együtt dolgozni, akiket már jól ismerek, hogy munka után is közösségben, barátok között lehetek.”

A külső munkák egy része a függetlenekhez köti: „Zalaegerszegtől a Zsámbéki Színházi Bázisig sok helyen voltak külső munkáim, ez adja a munkám izgalmát, hogy a biztonságból ki lehet olykor kalandozni, vakmerőbb feladatokon dolgozni. Sokszor szakmailag is ezek jelentik a kihívásokat. Néha én is állóvíz-szerűnek érzem a társulati létet, ilyenkor hajtom a lehetőségeket az alternatív társulatoknál.”

A kérdésre, mit jelent számára az az egyre nehezebb körülmények között működő független szcéna, ahova „kalandozni” megy, úgy fogalmazott: „Van bennem irigység is, mindig nagyon izgalmas velük dolgozni. Az elmúlt éveim munkáiból hiányzik is az alternatívokkal való együttműködés. Nagy szimpátiával s –  talán illuzórikusan – nagy reménykedéssel figyelem őket. Talán egyszer a független szféra is megkapja azt a támogatást, ami nem csak az egyszerű napi működéséhez szükséges minimum – hiszen ez kötelező lenne –, hanem azt is, hogy merhessenek nagyobbakat álmodni. Nem létezik az országnak színházi kultúrája, ha nincs megfelelő független világa. Fontos volna, hogy egyenrangúak lehessenek a kőszínházakkal.”

Zalán János, a Magyar Színház igazgatója ősz óta az SZFE megbízott rektorhelyettese. Deres Péter arról is beszélt, ez hogyan vetül rá a közös munkára: „Van erről személyes véleményem. Öt nagyon szép, fontos évet jelentett, tanítottam is ott, sokat köszönhetek a Színművészetinek. Fáj, ahogy és ami történik. Bár voltam tüntetéseken, de nagyon nem folytam bele a dolgokba. De az igazgatómmal való munkát le tudom erről választani, ameddig szakmai kérdésekről van szó. Szerencsére a mi beszélgetéseink csak a szakmáról folynak.”

A streamelt előadások mellett kiírták a Nyitány jelenetíró pályázatot. A beküldött szövegek közül hetet választottatok ki színházi megvalósításra, stream-előadásra.

„Eddig nem nagyon létezett ez a műfaj, kíváncsiak voltunk, megél-e a kis forma, egy jelenet a színpadon. A beválogatott pályaművek erénye, hogy kerek a történetük, jól felépített a szerkezetük, úgy működnek, mint egy kis színdarab. Szélesebb tömegeket, pályakezdőket mozgathatott meg, hogy nem teljes művet kellett megírni. Így jobban tudtunk nyitni az eddig ismeretlen szerzők felé, és reménykedtünk, hátha sikerül új tehetségeket is felfedeznünk. Több eddig ismeretlen szerző küldött olyan pályázatot, ami verte az ismert nagy neveket, profi drámaírókat is” – számolt be Deres Péter.

A teljes interjú ITT olvasható.