gate_Bannergate_Banner
Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. június 23., vasárnap
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    Derzsi János 70 éves: „Amikor a közönséggel együtt játszunk, akkor igazán színház a színház”

    2024. április 22., hétfő 09:40

    Április 20-án ünnepelte 70. születésnapját a Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, Derzsi János. Ebből az alkalomból egy rövid szakmai portrén keresztül ünnepelte meg a Vörösmarty Színház a színészt, akit egy ország ismert meg legendás filmes szerepeiből és a színházban is.

    Derzsi János Nyírábrányban született, 1954. április 20-án. Családja elmondása szerint két fontos dolog van az életében: a család és a színház. Már kis szőke nyírábrányi gyerekként tudta, hogy az embereket szeretné szórakoztatni, érzelmeket közvetítve történeteket mesélni.

    „Velem mindig történik valami. Valahol ott kezdődhetett az egész, hogy kirúgtak az óvodából. A gyerek ártatlan, mégis kirúgják. Én és az intézmények ezután sosem jöttünk ki jól egymással. Végig szelíd voltam, világéletemben, csak mindig belekeveredtem valamibe” – mesélte egy interjúban.

    A mezőn, a pajtában rendszeresen elképzelt mese hősként játszott a tyúkokkal és bárányokkal. Szerencsésnek tartja magát, hogy karrierje kezdetén olyan nagyszerű mesterek segítették őt mint például Major Tamás vagy Bódy Gábor

    A komoly színpadi karrier mellett mégis leginkább filmes munkássága miatt lehet megannyiunknak ismerős Derzsi János neve és arca. Mindent egybevéve nagyjából 130 filmben szerepelt, amellyel országunk egyik legfoglalkoztatottabb filmszínészének mondható. Karrierjének megannyi mérföldköve van, amikre ő is több vele készült interjúban visszaemlékszik.  

    Az első állomás az Alföld Ifjúsági Színpad volt. Itt találkozott a fiatal Derzsi János először Thuróczy Györggyel, aki tán elsőként meglátta benne a színpadi tehetséget. Mégsem az ő unszolására adta be a jelentkezését a főiskolára, hanem játszótársa, Mátyás Irén bíztatta erre. Az elszántságáról ad tanúbizonyságot, hogy katonaság alatt érettségizett le, hogy végül felvételt tudjon nyerni.

    Ádám Ottó osztályába került, olyan társakkal, mint például Gáspár Tibor, Moravetz Levente, Igó Éva, vagy Sebestyén András. Ahogy korábban már volt ebben tapasztalata, eltanácsolták az intézményből. Kerényi Imre rúgatta ki. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Sokat beszélgettünk, még szerettem is. Aztán azzal dobatott ki, hogy „antiszociális” vagyok. Még a cuccaimért sem engedtek fel a kollégiumba.”

    „Egy zöldségesnél pakoltam ládákat. Egyik legnagyobb mesterem, Őze Lajos nem hagyta, hogy elkallódjak. Verset mondatott velem a piacon, hajnalban, ládapakolás közben. Képzelheti, József Attilát, Adyt, Nagy Lászlót szavaltam a káposzták között. Közönségem is volt ám! Ott ült Bódy, Huszárik, majd a maga módján mindegyik elmondta a véleményét. Az sem volt piskóta… Közben odaköltöztem Dóczy Péterhez, majd Tyutyuhoz, Cserhalmi Györgyhöz, mert miután kirúgtak a kollégiumból, fedél nélkül maradtam. Ő akkor jött fel a Nemzetibe Faustot játszani. Ahová ment, követtem. Gátlástalanul” – tette hozzá.

    Nem volt rest, polgári állásokon kívül filmeket is forgatott, kaszkadőrnek állt többek között Jancsó Miklós filmjeiben. Ugyanígy kaszkadőri szerepre készült Szomjas György Rosszemberek című filmjébe is, viszont a rendező másképp gondolta: Gelencsér Jóska, a főszerepet osztotta Derzsire.

    A folyamatos filmezés mellett visszavették az egyetemre. Nem más volt, aki végül megadta neki újra a bizalmat, mint a már említett Major Tamás, valamint az ő tanársegédje, Székely Gábor. Több helyen kiemelte Derzsi, hogy a világképét és a szakmai tudását leginkább tőlük kapta ebben az időszakban. 

    „Amikor kirúgtak, Várkonyi éppen Amerikában volt. Nem is tudott róla. Neki írtam a levelet, hogy mióta elbocsátottak, három filmben forgattam, semmiféle fegyelmi vétségem nem volt. „Ez a gyerek ide való”- morgott, majd közölte, visszavesz, ha valamelyik osztályfőnök vállalja értem a felelősséget. A sors keze, hogy éppen bent volt Major. Azt mondta, neki annyira tetszik a történetem, hogy ha hajlandó vagyok (!) az ő osztályába járni, örömmel veszi. Szólt, hogy nézzek körül, és egy héten belül jelezzem, hogy döntöttem. Már másnap mentem. Székely Gábor volt a tanársegéd. Fantasztikus munka folyt. Thuróczi Gyurka nagy találkozás volt, Fehér Gyuritól megtanultam a barátságot, az életet, Major és Székely kezei között viszont az egész világképem alapvetően megváltozott. Lassan kezdtem átlátni a múltat, pontosabban, rendezettebben tudtam gondolkodni. Jövőképem lett. Ezek eszméletlen sokat jelentettek nekem” – nyilatkozta a Criticai Lapoknak.

     Azt is megvallotta, hogy rengeteget forgatott a főiskola alatt titokban: „Major nem adhatott ki hivatalosan. Mikor az Ajándék ez a napot forgattuk Gothárral, egyik nap közölte az osztállyal Major, hogy Derzsi János magatartásával megint baj van, tegnap is berúgott, és bár ő hivatalos lépéseket nem kíván tenni, ez tűrhetetlen, egy hónapig nem jelenhet meg a mesterségórákon. Most mi van már megint? Egy szót sem értettem az egészből. Péterrel ez alatt az egy hónap alatt forgattuk le a filmet, természetesen végig rettegtem. Majd kiderült, hogy Gothár cserébe felajánlotta Majornak az ószeres szerepét.”

    Súlyos balesete után a szakma példátlan módon állt ki a színművész mellett. Maga Major volt az – akivel együtt lábadoztak a korházban – aki tartotta benne a lelket és meggyőzte, hogy felépülése után folytassa a színészetet.

    „Tehetetlenül szenvedtem, amikor Major az egyik sétánk alkalmával odavetette: „Mit nyüglődik, el kell dönteni, mit akar, egy szemmel is lehet színész! Még izgalmasabbnak lehet látni a pályát!” Úgy hókon vert, hogy rögtön kijózanodtam. Aztán jött Székely: „Neked most az a dolgod, hogy gyógyulj, kijössz, a diplomamunkád Örkény: Tóték, Őrnagy. Fehér Gyuri Bűn és bűnhődés díszlete három és fél millió forintért állt, a baleset előtt engem választott ki Raszkolnyikovra. Próbálták lebeszélni rólam, mondták, hogy válasszon mást, ő azt felelte, nélkülem nem csinálja. Hihetetlen erőket éreztem magamban. Így tudtam meggyógyulni. Összeszedtem magam és jöttem ki a francba. Szó szerint. A francba” – mondta erről az időszakról Derzsi János.

    „Azóta én vagyok a rossz ember. Az erőszakos, a gané, a gyilkos, a huligán, a szar alak. De minimum vadember. Ölök, verek, megerőszakolok. Szörnyű! Szelíd lelkű ember vagyok, esküszöm!” – fejtette ki.

    Felépülése után Székely Gábor Örkény István, Tóték darabjában adta neki az Őrnagy szerepét, Fehér Györgynél – akitől elmondása szerint az egyik legnagyobb barátságot kapta életében – Raszkolnyikovot játszotta a Bűn és bűnhődésben. 

    Derzsi egyik legkiemelkedőbb kreatív partneri kapcsolata filmen Tarr Bélával volt.

    A Sátántangó kapcsán elárulta: „Durva forgatás volt. Akkoriban játszottam Pesten és Szolnokon, közben az isten háta mögött forgattunk, Viharsarok-mezőn. Tarr Béla kiválasztott egy olyan kúriát, amitől kilenc kilométerre volt az első falu. Sehol semmi. Közben a kezembe adtak egy rohadt nagy tévét, mert Bélának nem volt jó a kicsi, nagyot kellett cipelni. Elképzelhetetlen helyzeteket tud teremteni. Nem elég, hogy ott álltunk hidegben, térdig sárban, zuhogott az eső, ránk küldött még két esőgépet.  Egy monomániás őrült. A forgatásokon egy kanál vízben meg tudnám fojtani, de imádom.”

    Szerepelt többek között az Őszi almanachban, a Sátántangóban, A londoni férfi produkciójában, valamint a rendező utolsó filmjének főszerepében, A torinói lóban.

    „Csak a jelenlét érdekli, minden mást kihúz a lábad alól. Ha nem tudsz ott helyben létezni, nem éred el a megfelelő érzékenységi fokot anélkül, hogy kicsit is játszanál – nem enged ki. Ez a legnehezebb. Nem játszhatsz el semmit, de minden érződjön. Amíg nem stimmel minden apró belső rezdülésed, amíg kicsit kilógsz, kiszúrja és újravesszük. Hiába mondja az operatőr, hogy képileg tökéletes. Ő azt mondja, nem jó, nem tudja, hogyan csináld, de ez így nem jó. Amíg nincs a helyén minden ecsetvonás, nincs menekvés. Minden forgatásba belepusztulunk. De Béla is. Iszonyatos nehéz vele dolgozni, de minden perc megéri. Maga a költészet, ahogy a filmjeit megálmodja” – fejtette ki Derzsi János.

    Legelőször a Machbeth című vizsgafilmjében játszotta Macduff szerepét. Ebben a filmben dolgoztak először közösen Cserhalmi Györggyel is, akivel szintén életreszóló barátságot kötöttek. Mindketten úgy fogalmaztak korábbi interjúk alkalmával, hogy már testvérekként kezelik a másikat. 

    Éppen egy időben kerültek „Tyutyuval” a fehérvári Vörösmarty Színházba is. 

    Derzsi János színpadi karrierjére talán kevésbé figyeltek fel annyira, mint filmes munkáira, mégis maradandót hagyott maga mögött, bárhol is dolgozott. 

    „A Liliom például az egyik legkedvesebb a közel száznegyven-százötven magam mögött tudott szerepből. Ezért érdemes. A Woyzeckért, amit Kiss Csabától kaptam az Új Színházban. Meg az Őrnagyért. Ezzel kapcsolatban szembesültem azzal, ha egy szerepre egyszer rátalálunk, olyan lesz, mint valami ideglemez. A Tóték vizsgaelőadásként ment huszonegynéhányat, majd eltelt tíz év, és Székely újra megrendezte Újvidéken. A főszereplője lebetegedett, így meghívott vendégként. Egyetlen próbával ugrottam be. Eljátszottuk még negyvenszer” – mesélte.

    Színházi pályáját a főiskola után Zalaegerszegen kezdte el, majd játszott Kecskeméten, 5 évig Szolnokon, majd Budapesten és Szegeden is dolgozott. Leghosszabb időszaka társulati tagként az Új Színházban volt, ahonnan 2013-ban szerződött a Vörösmarty Színházba. 

    „Egyszer megkérdeztem Őzét, melyiket szereti jobban, a színházat vagy a filmet. Azt felelte: „A színház az anyám, a film az apám, de én mind a kettőt szeretem.” Neki is elváltak a szülei. Évtizedek múltán jöttem rá, milyen jót mondott, és hogy ezzel egyre inkább így vagyok én is. (…) Talán most értem meg igazán azokat a dolgokat, amiket Major vagy Hegedüs Géza bácsi mondott. „A színház társasjáték. Egymással, a rendezővel, az öltöztetővel, a sminkessel, a hanggal, a világítással, a díszlettel. És amikor a közönséggel együtt játszunk, akkor igazán színház a színház. Senki nem szólózik. Társasjáték. És játék, soha ne felejtsük el.” Major nagy mondásainak egyike volt” – mondta a Criticai Lapoknak.

    Székesfehérváron egyik legkiemelkedőbb előadása rögtön érkezésekor a Lear király volt, ahol ismét közösen voltak színpadon Cserhalmi Györggyel és Gáspár Sándorral. Emellett kiemelkedőbb előadásai között van itt a Vörösmartyban a Hamlet, a Három nővér, a Száll a kakukk fészkére, Az ember tragédiája – az 1 és a 2 is -, vagy éppen a Julius Caesar. Legújabb évadunkban A kőszívű ember fiai produkcióban lehet megtekinteni játékát. 

    Forrás: Vörösmarty Színház, Színház Online, Criticai Lapok

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram