Lyndsy Spence Díva születik – Maria Callas titkos élete című könyve már előrendelhető Sziklai István fordításában.

MARIA CALLAS (1923–77) minden idők legnagyobb operadívája volt. Annak ellenére, hogy karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves kapcsolata – a férfi összetörte a szívét, amikor elhagyta Jacqueline Kennedyért. Ám igazi érzéseiről keveset tudunk. New York és Görögország között nevelkedett, érzelmileg bántalmazó édesanyja kényszerítette éneklésre, és a nemzetközi karrier érdekében hátrahagyta családját. A királyi udvarok és a hollywoodi sztárok által ünnepelt Callas megharcolt a szexizmussal, hogy feljusson a csúcsra, de volt egyvalami, amire vágyott, ám soha nem lehetett az övé: a boldog magánélet.

A Díva születik című könyvben Lyndsy Spence bestselleríró eddig nem látott dokumentumokból merít, hogy feltárja egy igazi ikon kendőzetlen, tragikus történetét. Maria Callas életéről film készül Angelina Jolie főszereplésével, Maria címmel, a Jackie és a Spencer című filmek rendezőjétől, Pablo Larraín alkotásában.

A szerzőről

LYNDSY SPENCE író, történész és forgatókönyvíró, aki kutatásait a merész arisztokrata
nőknek szentelte. Ő az alapítója a The Mitford Society nevű, a Mitford-lányoknak szentelt
online közösségnek, és a The Grit in the Pearl: The Scandalous Life of Margaret, Duchess of
Argyll (The History Press, 2019) című bestseller életrajz szerzője.

Részlet a könyvből:

Maria a Norma nyitányán Nicola Rossi-Lemeni és Giulietta Simionato mellett énekelt; a
kritikusok a Simionatóval közös „Mira, o Norma” című duettjéről azt írták, hogy „ez olyasmi,
amiről még az unokáinknak is mesélhetünk”. Megjelenése váltotta ki azonban a legtöbb
sajtóvisszhangot. „Vékony, mint egy gally és gyönyörű abban a tragikus maszkban – amit a
belső derű árnyal. Jelenléte és stílusa is van.”

A Traviatában Tito Gobbival énekelt, és a Biki tervezte jelmezeket viselte; a vörös masni a
báli ruháján remekül ment Elizabeth Arden rúzsának árnyalatához. A Lammermoori Lucia
elsöprő sikert aratott, és huszonkétszer tapsolták vissza. A Chicago Tribune ezt írta:
„Valóságos tapslavina szabadult el, az éljenzés fokozatosan lett egyre hangosabb, majd álló
ováció következett, és a széksorok közötti folyosók megteltek emberekkel, akik a lehető
legközelebb igyekeztek tolakodni a színpadhoz.”

Az egyik ilyen megszállott rajongó Bagarozy volt. Emlékeztette 1947-es szerződésükre, és
százezer dollár kifizetetlen jutalékot követelt. Rossi-Lemeni azt tanácsolta Mariának, hogy
egyezzen meg Bagarozyval; árménykodásának ugyanis ő is áldozatul esett New Yorkban, és
négyezer dollárt fizetett a szerződésük felbontásáért. Titta javaslatára Callas nemet mondott,
mivel Bagarozy nem látta el ügynöki feladatait. „Áldozatot kíván elviselni mások és saját
magunk ostobaságát, mert sajnos mindannyian lehetünk ostobák”, mondta Maria,
fiatalkorában elkövetett hibáira gondolva. 3 Bagarozynak adott válasza azonban naivitást
tükrözött, különösen azután, hogy a férfi New Yorkban pert indított ellene, és azzal
fenyegetőzött, hogy szerelmes leveleit eladja az újságoknak.

Maria sok szempontból megszenvedte, hogy nem volt saját sajtósa, és hogy a kérdésekre
mindig őszintén válaszolt. „Őszintének kell lennem”, mondogatta gyakran, bár ezzel
gyakorlatilag engedélyt adott az amerikai sajtónak arra, hogy manipulálja a szavait. Soha nem
udvarolt a sajtónak, és Dorle Soriának kellett rávennie, hogy köszönőleveleket küldjön,
különösen Emily Coleman zenekritikusnak, 4 * „az összes csodálatos dologkért, amit érte tett” 5
a Newsweek és a Theatre Arts lapokban.

Tudja, hogy mennyire rajong magáért – nagyon sokat jelentene neki, ha kapna magától egy
saját kezűleg írt levelet. Emellett, tisztán szakmai szempontból, mivel jövőre visszatér
Chicagóba, tudom, hogy nem akarja őt megbántani.

Mostanra Mariát olyan elismerés övezte, mint bármelyik hollywoodi sztárt: „Felállt, úgy
forgolódott; a modelleket utánozta, vagy amit ő gondolt arról, milyen lehet egy modellt
utánozni… Majd azt kiáltotta: »Meglepetés!« Egy barátságos, teljesen nőies, bizonyos
értelemben frissen létrejött, csábító alak érkezett közénk.”

Fogyása találgatásokra adott okot, és voltak, akik úgy vélték, egyszer egy pohár pezsgővel
lenyelt egy galandférget. A galandféregpetékből készült tabletták fogyasztásának gyakorlata a
viktoriánus korszak óta létezett, és az 1950-es években újjáéledt: különféle sarlatán

gyógyászati cégek galandféregpetékből készült rágógumit hoztak forgalomba. Anélkül, hogy
Maria beleegyezését adta volna, Titta megismételte a pletykát az Oggi riporterének:
Bizton állíthatom, hogy e lenyűgöző mutatványnak eszköze egy mohó galandféreg volt, amit
vasakarattal nyelt le egy pohár pezsgővel. Tudom, hogy egy ilyen undorító dolog, mint
amilyen ez a tolakodó parazita, aligha fér össze egy díva mindennapi életével, de ez az
igazság.

Maria interjúkban utalt szégyenletesnek és kellemetlennek megélt körülményeire:
Valami elromlott bennem, de nem tudtam magyarázatot találni rá. Az orvos sem talált rá
magyarázatot. Egyszer csak megtaláltam az okot… nem is tudom kimondani, kicsit sem volt
kellemes. Kigyógyultam az okból… nem gyógyszer segített, mert soha nem szedtem
semmilyen gyógyszert, kivéve, ha fájt a fejem – ami néha minden nőnél előfordul – …mert
olyankor beveszek egy aszpirint. Kicsit jobban odafigyeltem az étrendemre, ez igaz, de azt
hiszem, leginkább annak köszönhetem a fogyásomat, hogy elhatároztam, vékony leszek, és
elég szerencsés voltam ahhoz, hogy tényleg vékony lettem.

Kiadó: Athenaeum
A kötet előrendelhető itt.