Divatszínházi performanszok a Városmajorban Halas Dórától és Nagy Fruzsinától

Unja a színházat? Akkor nézze meg Halas Dóra és Nagy Fruzsina két divatszínházi előadását a Városmajori Szabadtéri Színpadon!

A Városmajori Szabadtéri Színpad ajánlója:

Az Ügy augusztus elsején, a Tabu Kollekció augusztus másodikán este nyolc órakor kezdődik, és garantáltan páratlan audiovizuális élményt fog jelenteni azok számára, akik jegyet váltottak rá.

A két divatszínházi performansz jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte, aki hazánk egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott jelmeztervezője. Így rendszeresen dolgozott Schilling Árpád, Alföldi Róbert produkcióiban, valamint olyan hazai művészszínházakban, mint a Katona József Színház, az Örkény Színház vagy a Radnóti Színház.

Az ügy / Fotó: Nagy Gergő
Az ügy / Fotó: Nagy Gergő

A két előadás másik legfőbb alkotója szintén nem egy író vagy rendező, hanem Halas Dóra, a Soharóza kórus karvezetője, az előadók pedig nem színészek, hanem a kórus tagjai. A Soharóza kísérleti énekegyüttes fő ismérve a közösségi zeneszerzés- vagy szerkesztés, amely során a kórustagok nem csak előadóművészként, hanem társalkotóként vesznek részt a projektek létrehozásában. A csapat tagjai mindenre nyitottak, ami a hangok érzékelését, azok megmunkálását különleges oldalról fogja meg, legyen szó speciális hangképzésről, kórusimprovizációról vagy mozgással egybekötött éneklésről, így előadásaik időnként egészen extrém jelleget öltenek.

Nincs ez másképp a Tabu Kollekcióban és Az Ügyben sem. Előbbi olyan társadalmi tabukat változtat kifutóra illő ruhakölteményekké, mint a betegség, az emberi test működés közben vagy a halál. E ruhakompozíciók a szépséget és a rútságot, a tökéletességet és a tökéletlenséget egyszerre jelenítik meg. A hazai színházi szokásrendtől eltérve, melynek legfontosabb eleme többnyire a színpadi szöveg egyeduralma, a Tabu Kollekcióban nincs egybefüggően követkető történetív. Helyette a képek és a hangok hatnak ránk, az előadásban megjelenő zenék Bach korától egészen a hetvenes évekbeli popzenékig terjednek. A hangzásvilág sokszínűségét az elektronikus sound design fogja össze, és változtatja egyetlen nagy zeneművé a sok apró részletet. 

Tabu Kollekció / Fotó: Juhász István
Tabu Kollekció / Fotó: Juhász István

„A Tabu kollekció a „minden művészet” posztmodern alaptézise szellemében röhögve rugdossa szét a színház (vagy bármilyen műnem) szentélyének falait, két kézzel bemutatva a finomkodásnak meg annak az innen nézve mindenképpen blőd gondolatnak, hogy létezne olyan dolog a világon, amit nem bír el a színpad” – írja Kovács Bálint kritikus az előadásról az Indexen. A 2016-ban bemutatott előadást most, augusztus másodikán a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége láthatja utoljára, ezért is lesz ez különleges alkalom.

Provokatív gesztusok, humorérzék és megkomponáltság tekintetében Az Ügy méltó folytatása a Tabu Kollekciónak. „A lakossági ügyintézésről divatbemutatóba oltott népi daljátékot csinálni eleve annyira őrült ötlet, hogy csak nagyot szólhat, vagy nagyot bukhat – Az Ügy című ősbemutatóból, Nagy Fruzsina és Halas Dóra rendezéséből az előbbi verzió lett. Az előadás rátámadt a közönségre, pontosabban – akár a slam poetry vagy a rock zene műfaja – rámutatott a szóban forgó társadalmi problémákra, amiket aztán szórakoztató formában valahogy segített is helyre tenni” – írja Artner Szilvia Sisso a Színház című lapban.

Tabu Kollekció
Tabu Kollekció

Franz Kafka óta tudjuk, hogy a bürokrácia útvesztői miként tudják bedarálni az abban eltévedt embereket. Az Ügy ugyanakkor nemcsak a kafkai világra emlékeztet minket, hanem legtestközelibb, életből vett tapasztalatainkat mozgósítja, amikor olyan hétköznapi, az életünket megkeserítő tárgyakból készít jelmezeket, mint a sárga csekkek. A zenei világ alapját ennél az előadásnál népdalok képezik, Kodály Székelyfonójához hasonlóan. A népdalok szövegeit a független színházi szféra egyik legelismertebb fiatal alkotója, Fekete Ádám jegyzi. A kafkai világ, bár hétköznapjaink kilátástalanságát jeleníti meg, egy kicsit sem válik sötétté, sőt, hatalmasakat nevethetünk közben azon, amin máskor néha sírni szoktunk, magunkon, miközben hivatali ügyeinket intézzük.