Van, akinek az Egynyári kalandban tűnt fel, másnak a Napszálltában, de kipróbálta magát műsorvezetőként is, népszerűségre a Keresztanyu című televíziós sorozatban tett szert. Az idilli gyerekkorról, a színészetig vezető útról is mesélt a Nők Lapjának.

Köves Gábor interjúját a Nők Lapjában olvashatják.

Dobos Evelin elsőként arról mesélt, hogyan kell elképzelni azt a nyírségi tanyát, ahol a gyermekkora első néhány évét töltötte: „A szüleim eredetileg nem tanyasiak, de nagyon vágytak a természetközeli életre. Egy erdő közepén, de összkomfortos házban laktunk. Nem voltunk önellátók, de tartottunk állatokat, és persze volt veteményesünk is. Idilli gyerekkorom volt. Az erdőt tekintettük a játszóterünknek, kis túlzással a testvéremmel és a barátokkal akkor mentünk haza, ha megéheztünk. Hétéves koromban költöztünk Debrecenbe, főleg az iskola miatt. Az első osztályt még egy kis falusi iskolában kezdtem: az egyik padsorban ültünk elsősök, mellettünk a másik padsorban a másodikosok, és szimultán zajlott a tanítás. Anyukám jobb oktatási lehetőséget akart nekünk biztosítani.”

Volt gyerekszínész, készült balerinának, a Színművészetire mégsem színész, hanem műsorkészítői szakra jelentkezett: „Dráma tagozatos iskolába jártam, a Debreceni Ady Endre Gimnáziumba. Viszonylag hullámzónak érzem az ott töltött éveket. Bizonytalankodtam abban, vajon érdemes-e megpróbálnom bejutni az SZFE színész szakára, vagy sem. Ilyen szempontból klasszikus tinédzser voltam, kételyekkel. Végül lemondtam a jelentkezésről, így le is adtam a drámát az utolsó évben, helyette matek fakultációra mentem, ennek ellenére Bakota Árpád színész-rendező visszahívott az osztályunk vizsgaelőadásába. Peter Weiss Marat/ Sade-ját játszottuk. Előtte megnéztük felvételről a legendás kaposvári előadást: én a kikiáltó szerepét kaptam, amit Kaposváron Máté Gábor formált meg. Jólesett a közös munka a többiekkel, és nagyon meghatározó is volt ez az előadás számomra, de végül érettségi után a debreceni közgazdaság-tudományi karon „hakniztam” egy szűk fél évet gazdálkodási és menedzsment szakon. Rögtön felvettek, jó matekos voltam, de már az első órán elvesztettem a fonalat, vizsgázni sem mentem el. A nyereség oldalon az szerepelt, hogy ott ismertem meg életem legjobb barátnőjét. Visszatekintve is így volt a legjobb döntés, semmit sem bánok.”

Nemes Jeles László Napszállta című filmje jelentette a játékfilmes debütálást: „Nem sokat lehetett tudni előzetesen a Napszálltáról, nagy volt a titkolózás körülötte, de László személyéből és a témából annyi egyértelmű volt számomra, hogy nem könnyed komédia lesz, ezért én sem egy vidám álommal készültem a válogatásra. Egy drámai, sötét tónusú történetet mondtam videóra. Nem tudnám már felidézni, de egy titkos YouTube-csatornán megvan még a felvétel. (…) A második körben a Semmiért egészen című verset kérték. Ettől megijedtem, visszakoztam. Az egyik legmegrázóbb magyar vers, számomra mindenképpen. Egy zsarnoki szerető verse. Túl nagy falatnak éreztem, nem mertem videóra mondani. Aztán két hónap elteltével kaptam egy elég egyértelmű e-mailt: akkor már ne várjunk rád, igaz? Egy egyetemi órán ülve olvastam, rettenetesen elszégyelltem magam. Nekirugaszkodtam, felvettem pár verziót, és az egyiket elküldtem. Ezután még három castingkör volt hátra, és egy stúdiós-jelmezes-parókás-sminkes próbafelvétel. Végül én kaptam a lehetőséget Zelma megformálására, pedig eredetileg egy másik szerepre próbáltak ki.”

A Napszállta forgatása miatt egy időre felhagyott a sorozatszerepléssel. Most azonban a Keresztanyuban játszik, többek között Molnár Piroska partnereként: „Molnár Piroska, vagyis Róza mama kedvenc unokáját, Petrát alakítom. Egymással van a legtöbb jelenetünk, az a legfontosabb számomra, hogy mindenben igyekezzek a partnere lenni Piroskának. Végtelenül megtisztelő vele dolgozni. Rengeteget tanulok tőle, ő élő legenda, és hálás vagyok minden pillanatért, amit együtt tölthetek vele. Kaptam tőle egy fényképet, a legendás kaposvári korszakban készült róla, féltve őrzöm. Azért adta, mert szerinte azon a képen hasonlítunk egymásra a legjobban. Könnyekig meghatódtam, mikor átnyújtotta. „

Köves Gábor interjúját a Nők Lapjában olvashatják.