„Jó ez a színház, csak kegyetlenül idegesít…” – Dokumentumfilm a Káva és a Krétakör közös projektjéről
2020. április 19., vasárnap 06:41
Németh Gábor Péter Ásó, kapa, nagyharang c. dokumentumfilmjét mutatta be Facebook oldalán a Káva. Az alkotás a Krétakörrel közös kezdeményezésükről szól, amelynek keretein belül két borsod megyei településen, az ott élő roma és nem roma lakosok közreműködésével valósítottak meg ún. fórumszínházi előadásokat.
Az Új Néző projekt 2009 szeptember és 2010 november között valósult meg, négy szervezet a Káva Kulturális Műhely, a Krétakör, az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesület és a Retextil Alapítvány együttműködésével, Ároktőn és Szomolyán.
Ezek az előadások a helyi közösség problémáira reflektáltak, a projekt célja pedig az volt, hogy a színház eszközeivel erősödjön a társadalmi párbeszéd.
„A színházat, mint műfajt egy régi, de újraértelmezett keretben fogjuk fel, mikor azt állítjuk, hogy a színház működésének lényege fórum-jellegében rejlik.
Ennek legfőbb jellegzetessége, hogy a tartalom minden néző előtt ismert és így valódi figyelem irányulhat a formára. Az előadások újfajta nézői szerepet is kínáltak, a résztvevőét, aki nem pusztán passzív megfigyelője egy fiktív történetnek, hanem aktív részese is a közös gondolkodási folyamatnak, melyet színháznak nevezünk” – közölte a KÁVA.
Az előadások létrehozásának alapja egy összetett társadalmi kutatás volt. A teljes folyamatot kísérte – és a maga nyelvén értelmezte – egy dokumentumfilmes és egy fotó-projekt, amelyet most elérhetővé tettek az alkotók.
A dokumentumfilm rendezőjét, Németh Gábor Pétert korábban arról kérdezte a film.hu, hogy melyik a legjobb/legrosszabb bonmot a filmben. Erre az a válasz született: „Mikor az egyik falubéli azt mondja, hogy: „Jó ez a színház, csak kegyetlenül idegesít…, mert olyan élettel teli dolgok vannak benne.”
A bemutató idején a Magyar Narancs így írt a filmről: „Schilling Árpádék egy hétre tiszta Athénné változtatják a falut, ahol szép számú közönség jön össze napról napra, hogy igazi, elevenbe vágó drámát csináljon közösen a társulattal és a moderátorokkal – a saját életéből.
Németh Gábor Péter munkája nem egyszerűen lefilmezett színház, bár az egy hét sűrű anyagának szerkesztését is jól oldja meg, hanem hoszszabb-rövidebb interjúkkal és falubemutatóval kísért, egyszerre érdekes és informatív dokumentumfilm. Vajon hány ilyen jobb sorsra érdemes és rettenetesen magára hagyott település van még az országban? Ároktő még szerencsésnek mondhatja magát: gyönyörű természeti környezete, értelmes és jó szándékú polgármester asszonya, párbeszédre, közösségépítésre hajló, a gyűlölködéstől nem fertőzött lakosai vannak.
Kiéhezetten várják, tekintet nélkül nemre, korra, iskolai végzettségre és etnikumra, hogy történjen velük valami, és ezért tenni is készek.
Ne legyenek illúzióink: egy hét alatt nem jöhet csoda, a színészek visszatérnek a fővárosba, a faluban marad a munkanélküliség, szegénység, röghöz kötöttség. De ez a hangsúlyosan (és rokonszenvesen) „színvak” projekt azt adja, amire a színházat egykor feltalálták: a résztvevőknek és a résztvevőkről szóló mesét, közösségi katarzissal a végén.”
Színészek ill. színész-drámatanárok: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Romankovics Edit, Takács Gábor, Terhes Sándor
Kutatók: Berkovits Balázs, Horváth Kata, Kovai Cecília, Oblath Márton
Fotó: Tóth Ridovics Máté
Videó: Fancsikai Péter
Operatőr: Németh Viktor Csaba
Tér, kellékek, díszlet és jelmez, ellátás: Thiesz Angéla, Szöllősi Boglárka, Balogh Krisztina
Szakmai vezető: Schilling Árpád
Projektvezető: Takács Gábor
Kedves Nézők! A felvétel az európai általános adatvédelmi rendelet (GDPR) előtt készült. Amennyiben felismerné magát és nem szeretne a videón látható maradni, kérjük jelezze!