Dömötör András színművész, rendező volt Veiszer Alinda beszélgetőtársa a héten. Évekig dolgozott a berlini Maxim Gorki Theaterben, munkája jelentős része ma is Berlinhez köti. Bevallása szerint munkamániás, és a szakma magányossá tudja tenni, mert így nincs igazából otthona.
Jelenleg a Katonában a Mefisztóland című darabján dolgozik, amit már németül is rendezett nyolc éve. A német és magyar előadás közötti különbözőségről elmondja, hogy amikor írták, még nem volt szélsőjobboldali párt a német parlamentben, azóta Magyarországon is erősödtek ezek a hangok. Az utópisztikus történetben kevert, fiktív nevek vannak, hogy ne legyen beazonosítható az ország, csak az, hogy valahol Európában játszódik, ahol populista diktatúra van. Ennek a diktatúrának a kultúrára gyakorolt hatását írják le a műben.
Arra a kérdésre, hogy a magyar valóságot hogyan látja, azt válaszolta: „Tök nyilvánvaló, hogy a NER-ről csak rosszat gondolok, de ha én beleállok ebbe a megosztottságba, és harcolok ellene, az kontraproduktív.”
Szerinte iszonyúan sok a kiábrándult ember azon az oldalon, de ebben a rendszerben, vagy például az Operaházban is, nagyon sok nem jobboldali is van. Úgy véli, hogy középről kell látni a dolgokat, és
ha minőség mentén azokkal az emberekkel együtt dolgozva, egy másik perspektívában gondolkodva létezünk, akkor többet teszünk, mint akkor, ha erősítenénk ezt a feszültségét.
Forrás és további részletek itt: TELEX
Az interjút teljes egészében, havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.