Dömötör András rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori tanára az alábbi sorokkal üzen az SZFE polgárainak.

Ma, október 23-án, nem tudok ott lenni Veletek. Vonaton ülve írok, nemsokára éppen elérem az osztrák határt, és valahogy el szeretném mondani, hogy amit tesztek, az a legnagyszerűbb dolog, ami hosszú ideje Magyarországon történik.

Nagyon sokan és sok szemszögből írtak Rólatok, Nektek.

Naponta beszélek a fejemben én is Hozzátok, mert olyan példát mutattok, ami felkavaró, csodálatos és tisztító erejű.

Eddig nem írtam ezeket ki magamból, de most, amikor egy munka miatt el kell mennem, nem tudok nem írni. Az egyetemfoglalás első napjaiban egy éjszaka bent voltam. Nem tanítok évek óta az egyetemen, nem ismerjük már egymást személyesen. Arra jártam, és egyszerűen látni szerettem volna, mi van ott bent. Mi történik. Egy ismerősöm, aki ott dolgozik még, segített bejutni. Nem tudtam, hogy nem lehetnék ott, hiszen őrködni is voltam az épületben, de belehallgattam a fórumotokba, aztán kizavartatok. Ez nagyon rendben van.

Elnézést kérek újra, nem tudtam, hogy zárt ajtós volt a fórum, és különösen akkor, amikor azzal vádoltak Titeket, hogy külső súgás van és összeesküvések, fontos elmondani, hogy Ti magatok éppen egy másik világot formáltok, és nemcsak a kuratóriumból nem kértek, hanem semmiből, ami a demokráciátokba nem fér bele. Ezt akarom megírni.

Hogy amit láttam, az maga volt a csoda: ahogy vitatkoztatok. Vitatkoztatok figyelemmel, szervezetten, a másik méltóságát tiszteletben tartva.

Működtettetek és működtettek valamit, amiről szerintem még a korosabb tanáraitoknak is inkább elméleti tudása van csak.

És már akkor győztetek. Rég győztetek.

És a hatalom csak hadonászik, napról napra megmutatja kongó ürességét, hogy a duma mögött nincs tartalom, hogy nem hoztak semmit, hogy az a tarsoly üres, persze mutogatnak, rebesgetik, lesz lóvé, ennyi?, ennyi!, ez az ő világképük, hiszen ebből vannak és abból, hogy nagyokat mondanak és jól fizetett médiamunkások gyártják a pirosfehérzöld csomagolást a semmi köré.

De ahogy beleálltatok ebbe, az teljesen világossá teszi, ami máskor nem látszik ennyire tisztán, hogy ha valódi vitahelyzetek lennének, elbuknának nagyon hamar, és képtelenek zavarba hozni Titeket akárcsak egy kicsit is valami tartalommal, mert tartalom kellene, és nem lózungok: egy átgondolt mintatanterv, pár jónevű oktató, a hangoztatott nemzetközi kapcsolatokból valamit megmutatni, de nincs semmi, és Titeket köszönet illet, mert a kitartásotokba belecsorbult az a gépezet, ami csak akkor működik, amikor erőből és manipulációval legyalogolja Magyarországot. Nagyon jó tudni, hogy ilyen arca is van a hazánknak.

Dömötör András
október 23-án