Sztarenki Dóra úgy véli, a járvány ellenére meg kell próbálni széppé tenni a hétköznapokat. A színésznő igyekszik kizárni az életéből a negatív gondolatokat, ezért a híreket is szűrve figyeli és olvassa.

Amikor március közepén bezártak a színházak, nagyon úgy tűnt, hogy Sztarenki Dóra is munka nélkül marad. A fiatal színésznő már azon gondolkodott, hogy civil állás után néz: „A Centrál Színházban az előadások után kaptam a fizetésemet. Mivel az összes előadást törölték, nem volt nehéz kiszámolni, hogy nulla forintra apadt a bevételem. Már akkor sejthető volt, hogy ez az állapot hónapokig tart, én pedig aggódtam, hogy mi lesz velem, és arra gondoltam, elmegyek éjszakai árufeltöltőnek egy szupermarketbe. A munka nem szégyen, és egyébként sem akartam tétlenül itthon ülni hosszabb ideig” – mesélte Sztarenki Dóra.

Szerencse megcsörrent a telefonja, és az RTL Klubon szombat esténként látható Made In Karantén című műsor zsűrijébe hívták: „Ez egy új feladat számomra, még sosem voltam zsűritag. Ráadásul a két rutinos tévés, Gáspár Laci és ByeAlex mellé ültettek be. A fiúk kezdetben finoman kóstolgattak, próbálták felmérni a határaimat, hogy humorban, csipkelődésben, véleménynyilvánításban meddig mehetnek el nálam. Úgy érzem, állom a sarat, és mi négyen, Szabó Győzővel jó csapatot alkotunk. Mindig nagyon várom, hogy kimozdulhassak itthonról” – mondja Dóra.

A színésznő arról is beszélt, hogy édesanyja és az egyik testvére Olaszországban él: „Rómában laknak, ahol még mindig nagyon komolyan veszik a korlátozásokat. Csupán kétszáz méteres körzetben hagyhatják el az otthonukat, és csak bevásárlás céljából. A 18 éves húgom épp érettségire készül, ami nem könnyű feladat a jelen helyzetben. Szerencsére nem kapták el a vírust, de így is nagyon nehéz mentálisan topon maradni, mert ott már majdnem két hónapja tart a karantén. Nagyon várom a személyes találkozást, remélem, hogy nyáron már kiutazhatok hozzájuk. Édesapám Budapesten él, vele könnyebb tartani a kapcsolatot” – mesélte Dóra.

Dóra édesapja, Sztarenki Pál színész-rendező. Ő – ismervén a színészek kiszolgáltatott helyzetét – féltette lányát a művészi pályától. „Apa nem akarta, hogy színész legyek, és nekem sokáig eszembe sem jutott ez a szakma. Gyerekként műkorcsolyáztam és balettra jártam. A Táncművészeti Egyetemre jelentkeztem, a diploma után az ExperiDance-hez szerződtem, később pedig a táncpedagógus mesterképzést is elvégeztem.” 

A teljes interjút a Meglepetésben olvashatják.