„Külföldről levetett darabok garmadával tömjük a nézőink fejét: Amerikából átvett musicalekkel, az angol West Endről hozott színdarabokkal, berlini színházak által ajnározott előadásokkal. Én nem akarok ebbe a sorba beállni.” – mondja Dörner György. Az Újszínház igazgatója szerint a magyarok igenis szeretik a magyar szerzőket, akik a világ élvonalába tartoznak. A Mandiner kérdezte. A teljes interjú ITT olvasható.

2012 óta, már egy évtizede vezeti az Újszínházat. A kérdésre, milyennek látja a Dörner-korszak mérlegét, elmondta: „Nos, ez idő alatt kiderült, hogy a magyar szerzők fantasztikus drámákat tudnak írni. És nem csak drámákat, hanem mindenféle más műveket is: regényt, kisregényt. Illetve az is kiderült, hogy a magyarok szeretik a magyarokat. Nemcsak az angolszászokat, meg a németeket, franciákat, hanem a magyarokat is. Márpedig a kívánatos az lenne, hogy a magyar elsősorban a magyart szeresse. Azt hiszem, ez a világon mindenhol így van – minden nemzet elsősorban a saját fiait szereti. Ebben a tekintetben elég különleges állatfaj a magyar, hiszen nap mint nap megtapasztaljuk, hogy vannak, akik folyamatosan a többi magyar ellenére tesznek. Ha a történelmünket végignézzük, ez mindig is így volt. Tanulnunk kellene belőle!”

„A színházak Magyarországon nagyrészt nemzetköziek, nem magyarok” – mondta egy interjúban, és hozzátette: „Külföldi liberálisok diktálják a színjátszásunkat”. Arról szólva , pontosan mire gondolt, kifejtette: „Az európai-, sőt azt mondanám, a nyugati világ színházi trendjeit Amerika, az angolszász színház, a német liberális színház és talán kis mértékben az orosz alakítja. Külföldről levetett darabok garmadával tömjük a nézőink fejét Amerikából átvett musicalekkel, az angol West Endről levetett színdarabokkal, berlini színházak által ajnározott előadásokkal. Én nem akarok ebbe a sorba beállni. Annyi jó magyar szerző van, még sincsenek jelen a repertoárokban, olyannyira nem játsszák őket, hogy az már szinte fáj. Elkeserítő, hogy az emberek nem ismerik Németh Lászlót vagy Illyés Gyulát, de Szabó Magdának is csak egy-két darabja forog „közszájon” a színházi életben. Vagy mondhatnék még további neveket: Kocsis István, Herczeg Ferenc teljesen el vannak felejtve, sőt fel sincsenek fedezve. Ez kapitális bűn a magyar színházi kultúrában. (…) Mindenki hajlamosabb a könnyebb felé elmozdulni. Én a nehezet választom. Szép feladat, s a megoldását nem tartom lehetetlennek” – tette hozzá.

„A kommunizmus kulturális szinten a mai napig tart. Csak a diktátor Moszkvából áttevődött Berlinbe, New Yorkba, Párizsba” – vélte Dörner György.

Arról is faggatták, létezik-e politikamentes színház: „Nem. Az a tapasztalatom, hogy nem létezik. Ha akarjuk, ha nem, mindig lesz a színháznak politikai felhangja. Ezt nem lehet egy tollvonással eltörölni.”

A kérdésre, mt gondol, miért éppen most éleződtek ki „ennyire ezek a problémák, mint az SZFE-ügy, a kultúrharc, a meeto és a többi” azt válaszolta: „Azért ezeknek jellemzően nem voltak hagyományai korábban. Nem volt két egymással szemben álló színházi csoport. Most meg van, egy Teátrumi Társaság és egy Színházi Társaság. Semmi értelme nincs. Ezzel csak fokozzuk az ellentéteket, ahelyett, hogy feloldanánk. A művészet a műben hordozza a konfliktust, nem a művészetnek kell konfliktusban állnia a művészettel.”

Az SZFE-ügyről szólva úgy nyilatkozott: „Ennek az egész történetnek semmi köze nem volt a művészetekhez, ez pénz és hatalmi kérdés volt – akik ott tanítottak már évtizedek óta, ragaszkodtak a pénzükhöz, a hatalmukhoz és a hegemóniájukhoz. Nagyon egyszerű a képlet: ha történik egy rendszerváltozás, akkor tényleg meg kell változtatni a dolgokat. Ha nem változtatják meg, akkor a régiek a világ végéig azt fogják gondolni, hogy az az övék. Nem volt ebben az égvilágon semmi kultúra, sőt kulturálatlanság volt benne. Rég meg kellett volna tenni. Nem lehet megúszni. (…) A forradalom azt jelenti: a tulajdonviszonyok radikális megváltoztatása. A többi önmagunk ámítása. (…) Ha van egy olyan vezetés, amelyik a hazaszeretetet hangsúlyozza, akkor annak ki kell küszöbölnie azt a fajta ideológiai nevelést, ami a hazaszeretet ellen tesz. Nincs másik oldal. Egy oldal van: Magyarország” – szögezte le.

A teljes interjú ITT olvasható.