Duda Éva több mint két évtizede a hazai kortárs táncélet meghatározó alakja, saját társulatával rendszeresen képviselteti magát rangos magyar és nemzetközi fesztiválokon. Legújabb darabjában, a RAMAZURI-ban a cirkusz és a tánc találkozik. A koreográfussal az új formákról, az előadásról és a független szféra helyzetéről beszélgetett a Fidelio.

A rendezéseidben rendszeresen kísérletezik új formákkal, legújabb előadásukban, a RAMAZURI-ban például cirkuszi elemeket vegyít a kortárs tánccal. A kérdésre, miért éppen ehhez a területhez fordult, Duda Éva elárulta: „Közel tíz éve kezdtem el azzal foglalkozni, hogyan lehet összeházasítani az újcirkuszi irányzatokat a kortárs tánccal, és az akkori kísérletből lett a VIRTUS, ami az egyik legnépszerűbb előadásunk lett. Akkor ez még kifejezetten újdonságnak számított – azóta már nagyon sokan foglalkoznak a két műfaj közti átjárással itthon és külföldön is. Nagyon fontosnak tartom ehhez a zsánerhez az élőzenét, akkoriban egy négytagú zenekar játszott Szirtes Edina Mókus vezetésével, a RAMAZURI esetében pedig Farkas Izsák és Szarvas Dávid szenzációs kettőse alkot egy teljes zenekari hangzást. (…) A koncepció jól működik, mindkét előadást szélesebb nézőrétegnek szántuk, és aki még nem látott kortárs táncot, annak kifejezetten jó beavató élmény. Szívesen integrálok különféle műfajokat, ezért keresem a lehetőséget, hogy olyan formákat, elemeket involváljunk egy-egy előadásba, amelyek nem szokványosak. Az új produkció létrejöttét a pandémia is megerősítette bennem: az elmúlt időszak mélységeit és megrázó pillanatait tavasszal a PRIZMA című előadásunkkal dolgoztuk el, a RAMAZURI pedig könnyedséget, életerőt és derűt kínál, ami most nagyon kell.”

A felvetésre, miszerint a független szféra gyakran küzd azzal, hogy csak egy bizonyos réteget tud megszólítani, a független társulatok helyzetéről beszélt: „Van egyfajta versenyfutás most, és mindenki próbálja behoznia az elmaradt előadásokat, bemutatókat, de az emberek nem feltétlenül tolonganak vírushelyzetben, mert kockázatos még mindig. Akár a független szférát, akár a kőszínházakat nézzük, ugyanazért dolgozunk és ugyanaz a célunk, hogy jó előadásokat hozzunk létre és felkeltsük a nézők érdeklődését.”

Arról is faggatták, milyen most fiatal táncosok helyzete Magyarországon: „A kortárs tánc területén nagyon sokan projekt jelleggel dolgoznak, ez külföldön és itthon is így van. Éppen ezért – mivel nem voltak előadások – ezek az emberek nagyon rossz helyzetbe kerültek a pandémia alatt. Mi szerencsések voltunk, senkit nem kellett elküldenünk, végig tudtunk fizetést adni, de akik szabadúszók, nagyon megsínylették az elmúlt másfél évet, nem volt fix bevételük, a projektjeik bedőltek vagy el kellett őket halasztani. De bízom benne, hogy most kezd talpra állni ez a terület, és mindenki biztonságban tud dolgozni tovább.”