A ki bejön az előadásunkra, szeresse meg a kortárstáncot – vallja Duda Éva Harangozó Gyula-díjas magyar táncművész, koreográfus, rendező, a Duda Éva Társulat alapítója, művészeti vezetője, aki most azon fáradozik, hogy a csapata köré stabil finanszírozást tudjon szervezni.
A teljes interjú a JELEN-ben olvasható.
Jelen 2023.05.12 – 40,41,42,43. oldal
Nagyköveti kampánnyal reagáltnak a drasztikusan csökkentett állami támogatásokra. Ennek kapcsán Duda Éva elmondta:
“A tavalyi évben egyre nagyobb bizonytalanságba kerültünk, ami összefügg azzal, hogy egyre kiszolgáltatottabb helyzetben van az egész független színházi terület is, amelynek része a kortárstánc is. Az egyéves pályázatok sem könnyítik meg a dolgunkat, tőlünk egy kissé nyugatabbra már két-három évre előre lehet tervezni, hiszen éveken átívelő projektekre adnak támogatást. Éreztük, hogy erre a problémára hosszú távon kell valamilyen megoldást találnunk.”
“(…) Évek óta alulfinanszírozott ez a szektor, de például az NKA- nál tavaly megnyertünk több pályázatot is, majd jelezték, hogy nem tudják kifizetni vagy legalábbis bizonytalan, hogy mikor kapjuk meg a pénzt. Nyertünk egy másikat egy másik szervtől, megkaptuk az értesítőt, hogy gratulálnak, majd néhány hónap múlva, hogy tekintsük semmisnek, nem fogják elutalni. Ezek intő jelek, nyilván ezekkel nem lehet számolni amikor a költségvetést ki kell alakítani egy évre. A TAO támogatás is bekerült a minisztériumhoz, ahova viszont nem pályázni kell, hanem igényelni lehet az összegből. Viszont nincsenek megadva szakmai szempontok, nem lehet tudni, hogy kikből áll a zsűri, mi alapján döntenek. Tavaly egyetlen pályázatot írtak ki, ahol működésre lehetett kérni pénzt, így több száz szervezet mellett mi is beadtuk a pályázatot, számítva arra, hogy valamennyit biztos kapunk. Ezután közölték, hogy nincs keret. De akkor miért írták ki? Ez a helyzet nagyon komoly problémákat okoz, hiszen az emberek minden munkahelyen fizetésért dolgoznak. Ezek váratlan és drasztikus változások, amiket szinte lehetetlen azonnal kezelni. Így tehát hiába az évek óta tartó belföldi és nemzetközi sikereink, ez a támogatások tükrében nem jelenik meg, sőt. Így a táncosok és a stábunk egy része is fix státuszból projektrendszerbe került, és van, akitől meg kellett válnunk” – fejtette ki Duda Éva.
A társulati tagok meg tudnak élni ebből a fizetésükből, vagy szükségük van kiegészítő keresetre is? vagy szükségük van kiegészítő keresetre is? Sajnos azoknak, akik projektalapon dolgoznak, vagyis szabadúszók, nyilvánvalóan több társulatnál vagy több projektben kell jelen lenniük ahhoz, hogy fenn tudják magukat tartani. Komoly nehézséget okoz az is, hogy összeegyeztessék a munkákat és tudják menedzselni is magukat.
A felvetésre, ebből következik-e, hogy nincs elég idő arra, hogy egy társulat a saját mozgásformájának kialakításán dolgozzon, úgy felelt:
“Igen, formanyelvi tekintetben akkor működik jól a mi társulatunk is, ha vannak állandó tagjai. Így lehet technikai, művészi metodikák szempontjából is elmélyíteni a közös nyelvet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a társulatnak a jelentős része ilyen tagokból álljon, és maximum csak egy-két ember legyen projekt alapon. A társulatunk immár 14 éve működik, esszenciális számomra, hogy minőségi és letisztult munkát tudjunk kiadni a kezünkből. (…)
Nálunk alapkövetelmény, hogy valaki magas technikai tudással érkezzen a csapatba, ez az egyik belépő. Művészileg elég nagy szabadságot adok, a táncművészek egy-egy kreáció során nem végrehajtók, hanem alkotóművészek, szeretem a karakteres egyéniségeket a színpadon. (…) A próbatermet alkotói légkörnek kell uralnia, ott muszáj, hogy egyenrangú legyek a többi alkotóval. Nyilván én vagyok a csapatkapitány, én szabom meg az irányokat, én vezetem a próbát. Ezért aztán érvényesül is egyfajta hierarchia, de igazán jó dolgokat csak közösen tudunk létrehozni. A kreativitásunkat akkor tudjuk igazán megnyitni egymás felé, ha nem egy végrehajtói folyamatról van szó, hanem valóban alkotói légkör uralkodik. Az egészséges légkör megteremtése a munka alapja” – mesélte Duda Éva.
A teljes interjú a JELEN-ben olvasható.
Jelen 2023.05.12 – 40,41,42,43. oldal
Szerző: Petike Áron