A Bárka Színház 2011 decemberében, néhány hónappal a West Balkánban bekövetkezett tragédia után mutatta be az East Balkán című produkciót, elsősorban fiatal nézők számára. Az előadás összesen 55 alkalommal volt látható, telt házzal ment egészen a Bárka Színház 2014-es bezárással végződő ellehetetlenítéséig. Most, a koronavírus-karantén idején 2020. április 10. este 7-től újra látható az előadás (felvétele) – online.

A produkciót a Legjobb gyermek- és ifjúsági előadás kategóriában jelölték a 2012-es Színikritikusok Díjára, valamint elnyerte a legjobb rendezés díját az ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházak Találkozóján, Kaposváron, 2012-ben.Az előadás ITT ELÉRHETŐ.

A kritikai visszhangból:

„A West-Balkán tragédiájának színpadi adaptációja (Tasnádi István) egy szemtanúkkal készített interjúsorozat segítségével született meg, ami tovább növeli a történet hitelességét, ám szerencsére nem elégszik meg az események egyszerű dokumentációjával, helyette az okok feltárásának igényével lép fel. Az előadásban ugyanis a kamaszok mellett megjelenik a szülők generációja is, akik persze kivétel nélkül mindent rosszul csinálnak. Pléjsztésönöző apukák, korukkal megbékélni képtelen anyukák, a két generáció közti kommunikáció kudarcai.” (Puskás Panni: Ezek a mai fiatalok, revizoronline.hu)

„Nem a pia, nem a drog, nem az erőszak felmutatása általi elrettentés a cél, hanem épp ellenkezőleg: a meghökkentően természetesnek ábrázolt világ ekként való tudomásul vétele. Mert ez vezet a kérdésekhez – és Vidovszky színházának ez a lényege. Kérdez. Nem szavakkal, még csak nem is „ráutaló” színházi eszközökkel, hanem immanensen és logikusan.” (Csáki Judit, Magyar Narancs)

„Heike Vollmer millióféleképpen használható, kifordított gigantikus padlás-díszlete pedig nemcsak ezt a jelenetszerűséget tudja gördülékennyé tenni, arra is alkalmas, hogy a keresztgerendákon egyensúlyozó szereplőkkel és a félig-meddig beépített tetőszerkezettel végig fenntartsa annak zártságát, ami aztán az utolsó jelenetnél egy teátrális gesztus által kiteljesedhet.” (Ugrai István: Az East Balkán feltartóztatható felemelkedése, 7óra7)

„Az East Balkán tanmese a szó legnemesebb értelmében. Tudást, ismeretet közvetít, amit oly ritkán tesz a mai magyar színház. Alábukik egy olyan világban, amelyről talán szülők millióinak sincs fogalma, amikor „a gyerek” szombat este ötezer forinttal a zsebében bulizni indul. Amikor kilép az ajtón, még kedves, csiripelő hangú ártatlan lány, mire a barátnőjénél kisminkeli magát, már egy búgó hangú érett dög, ahogy egyik szereplő magát igen pontosan látja.” (Tompa Andrea: A 17-esek klubja, szinhaz.net)

Az alkotóktól:

„A West Balkánban 2011. január közepén történt tragédia felnyitotta a mai tinédzserek szüleinek szemét, hogy valójában fogalmuk sincs, gyerekeik mivel töltik a szombat estéket. Fogalmuk sem volt, hogy egész iparág épült arra, hogy a tizenhárom-tizennégy éves korosztályt a közös ízlés és értékrend illúziójával (gyakorló alkohol- és drog-) fogyasztóvá tegye.

Mi a helyes hozzáállás, ha fiunk vagy lányunk hétvégenként el akar menni a barátaival egy kicsit „bulizni”? A tiltás? Az életkori sajátosságok miatt – szülői értékrendtől való elszakadás, a saját identitás „öregekkel” szemben való meghatározása – a tiltással csak ronthatunk a helyzeten. Ezzel még kívánatosabbá tehetjük a Noise Partykat, ahol az egyívásúak egy zajos és tömött térbe zsúfolódva megkaphatják a közösséghez való tartozás illúzióját.

Két évvel ezelőtt (2009), amikor egy európai színházi együttműködés keretében (Plattform 11+) közösen hozzáláttunk a kereséshez, hogy olyan történetet, témát találjunk, ami ma igazán fontos és lényeges lehet a fiatalok számára, véletlenül bukkantunk arra az internetes kalandra, amiből a Cyber Cyrano című előadás született a Kolibri Színházban (2010). Az East Balkán esetében is „talált történetből” fejlesztünk előadást. Beszélgetünk, interjúzunk szülőkkel, pedagógusokkal és mindenekelőtt olyan fiatalokkal, akik részt vettek, részt vesznek Budapest tinédzserekre szakosodott éjszakai életében. Kegyeleti okokból nem a WB-tragédia rekonstruálása a célunk, hanem az egyesben jól elemezhetően kitapintható általános. A belecsúszás folyamatának dramatikus ábrázolása.” (Tasnádi István – Vidovszky György, 2011)

Alkotók:

JANKA: Herman Flóra
SOMA: Jerger Balázs
TIMI: Császár Réka
ATESZ: Balla Richárd
PETRA: Sipos Viktória
TÖKI: Koloszár András
SZABINA: Könczei Anna
ZEKE: Sütő András

JENNIFER: Pomlényi Attila
TIBI: Vitányi-Juhász István
ANYA: Varga Anikó
BOB: Dévai Balázs

HÁRFA: Ivánovics Beatrix
Író: Tasnádi István

Díszlet: Heike Vollmer (DE)
Fény: Sarah Jane Shiels (IRL)
Jelmez: Szabó Gergely
Zene: Monori András
Mozgás rendező: Gyevi-Bíró Eszter
Dramaturg: Egri Bálint
Rendezőasszisztens: Gábos Katalin, Kovács Henrietta
Rendező: Vidovszky György

A felvételt Lukács Mihály és csapata készítette a Szabad Kurzus Alapítvány megbízásából.

Az előadás ITT ELÉRHETŐ.