A Bóta Café újabb adásának vendégei, a Terápia című sorozatból is ismert Sztarenki Dóra (színésznő) és édesapja Sztarenki Pál (színész, rendező) voltak.

Elsőként Dóra gyerekkoráról meséltek, arról, hogy ún. „öltözői gyerek volt”, tehát rengeteg időt töltött édesapja munkahelyén, a színházban. 9 éves korában édesanyjával és nevelőapukájával elköltözött Olaszországba, ahonnan 14 éves korában tért haza Magyarországra. Itthon beiratkozott a Táncművészeti Főiskola néptánc –és színházi tánc tagozatára. Mesélt az itt megélt negatív tapasztalatairól illetve a főiskolán történt eseményekről. Ezek kapcsán is sokszor vállalta a véleményét, Pál elmondása szerint, ezt a fajta nyíltságot, őszinteséget gyerekkorából hozta Dóra.  

Apaként eleinte le akarta beszélni Dórát a színészetről, hiszen féltette és a mai napig félti a lányát a kiszolgáltatottságtól. A szakma ugyanis sok lemondással jár, sok benne a „hepehupa”, rengeteg buktatója van. Pál szerint lánya nagyon jól vette az akadályokat és a Terápia című sorozattal pedig valóban berobbant a köztudatba.

Arról is beszéltek, hogy Dóra véletlenül került a sorozatba. A Táncművészeti Főiskolán fotóztak fiatalokat Enyedi Ildikó egyik filmtervéhez, Dóra pedig benn maradt az adatbázisban, így találtak rá később és hívták be a meghallgatásra. Úgy döntött, hogy elmegy a castingra, ahol szituációs játékokat kellett előadni, ami nagyon jól ment neki.

Behívták egy második fordulóra, ahol már szöveget kellett tanulnia, majd sokáig nem értesítették. Pár hónapra rá pedig megtörtént az utolsó casting és végül bekerült a sorozatba. „Azért nem izgultam, mert fogalmam sem volt, miről van szó, nem lehetett tudni, ki rendezi, kik lesznek a szereplői, csak annyit tudtam, hogy egy meglévő sorozat magyar változatára készülnek” – árulta el Dóra.

Elég hamar kiderült számára, hogy választania kell előző munkahelye, az Experidance és a forgatás között. Mivel nem érezte teljesen otthonosan magát a csapatnál, meghozta a végső döntést, ami nagy dilemmát jelentett.

Arról is beszélt, a Táncművészetin rengeteg akadállyal kellett megküzdenie, Dóra számára nagyon nehéz volt az iskola, úgy tűnt, nem tartozik a kedvencek közé, úgy érezte, középszerűnek tartják, ezért ő is így tekintett saját magára. Emellett természetesen rengeteget tanult, de maradt benne hiányérzet és nem tűntek el nyomtalanul a rossz élmények.

„Mindenki másképp éli meg ezeket a helyzeteket, van, aki könnyebben túl tudja magát tenni azon, ami engem esetleg bánt” – tette hozzá Sztarenki Dóra.

Meséltek a kettejük kapcsolatáról, arról hogy milyen volt a közös munka, amikor Pál volt a rendező és Dóra játszott a rendezésében. Volt egy kisebb vitájuk is, amikor Pál az előadás végére táncot képzelt el, ám Dóra szerint ez az elképzelés nem működött volna. Végül le is mondtak erről az ötletről. Dóra saját bevallása szerint nem várja el édesapájától, hogy mindig dicsérje, szereti meghallgatni mi az, amiben javítanivalót talál.

Sztarenki Pál a saját pályájáról is beszélt, arról, hogy Kaposváron kezdte meg a munkát, de tevékenykedett az Arany János Színházban és a József Attila Színházban is. Mesélt a zalaegerszegi időszakról, ahol művészeti vezető volt, ahonnan 8 év után kirúgták.

„Én tartottam a helyzettől, mert ezt a színházat mégiscsak Ruszt József alapította, aki színháztörténetileg meghatározó figura és mégiscsak Hevesi Sándorról kapta a nevét. Úgy éreztem, hogy amíg ezeknek a szellemeknek, akik megteremtették a színházat meg tudunk vagy megpróbálunk megfelelni, addig van értelme. Ha alább megyünk, ahhoz én nem kellek és ennek többször hangot adtam” – árulta el Sztarenki Pál.

Azt is kifejtette, hogy személyes beszélgetések során a városvezetők többször utaltak arra, kit nem kéne meghívni rendezni a teátrumba. Volt egy évad, amikor szerette volna, ha Jordán Tamás, Alföldi Róbert, Vidnyánszky Attila és Csiszár Imre is rendez Zalaegerszegen, ha lenne egy boldog sziget, ahol ezek az alkotók összeérnek, de sajnos nem jött össze az ötlet, mert Alföldi Róbert kivételével mindenki elegánsan kifarolt a történetből.

Dóra szerint Pált azért is rúgták ki, mert sokat kérdezett. Pál pedig hozzátette, számos jó kezdeményezést szüntettek meg, noha: „Egy színháznak nemcsak a szórakoztatás és a bevétel a legfontosabb feladata, hanem ilyen értelemben a népművelés is…” Ennek jegyében szerveztek tantermi előadássorozatot, lakásszínházat, hogy a helyi közönség fiataljai felfedezhessék a színház örömét és hogy később ezeket az újszerű színházi formákat be tudják emelni a nagyszínpadra is.

Bóta Gábor ezt követően Sztarenki Dóra pályájáról is kérdezett. Dóra 2018 óta a Centrál Színház tagja, de a Jurányiban is részt vesz független projektekben. Elmondása szerint örömmel vállalja a sok különböző típusú feladatot, ami megtalálja és a karantén idején rettenetesen hiányolta a színházat, a színpadot.

„Lehet élni színház nélkül is, de mégicsak Parti Nagy Lajossal értünk egyet, színház nélkül is lehet élni, csak minek” – tette hozzá Sztarenki Pál.

A teljes beszélgetést a fenti videóban tekinthetik meg.