A Patchwork Fesztivál hatodik napjára egy egyszemélyes bábjáték érkezett Szlovéniából, a maribori bábszínházból. Matteo Spiazzi rendezése Pinokkió jól ismert történetét meséli el egy kicsit más megközelítésben, mint ahogy azt általában ismerhetjük.

A bábjátékos Miha Bezeljak természetes könnyedséggel teremt kapcsolatot a közönségével, legyenek akár gyerekek, akár felnőttek. Az utolsónak érkező nézőket már a terem bejárata előtt fogadja, bekíséri a helyükre őket, majd amikor kezdené az előadást, váratlan esemény történik: még meg kell várni azokat a nézőket, akik a szomszédos színházteremből, az előző előadásról fognak érkezni. Bezeljak nem jön zavarba, betesz egy zenét, beszélget a türelmesen várakozó közönséggel, akik (többnyire óvodás korú gyerekek és a szüleik) csendben hallgatják Bach Goldberg-variációit Glenn Gould előadásában.

Ez a szemüveg még Collodié volt, de most leveszem, mert nem látok vele semmit – kezdi az előadást Bezeljak, és ezzel a gesztussal előre jelzi, hogy nem fogja újramesélni Collodi regényének fordulatokban gazdag történetét. Az alig több, mint félórás előadás csak motívumokat vesz át a regényből, és csupán a legfontosabb mellékalakokat meghagyva Pinokkió átváltozásaira fókuszál. Arra az átalakulásra, ahogy a faragatlan fahasábból egyre megmunkáltabb alakot öltve végül eleven emberré válik.

A játék egy nagyobb asztalon zajlik, amin egy asztalosszerszámokat rejtő láda fekszik. Innen kel életre két tenyérnyi fakocka, ami csecsemőként izeg-mozog, és éles hangon sivalkodik. Majd megtörténik az első átváltozás, a figura feje kis fakalapács lesz, ami rögtön munkába is áll, és agyon is üti az őt iskolába küldő tücsököt. A következő alak, akivel Pinokkió találkozik, a Halál (egy fából faragott bábfej), akit Vitéz László módjára kalapál el, és zár bele a ládába. De Vitéz László történetétől eltérően ezt a Halált csak látszólag sikerül Pinokkiónak legyőzni, mert az később is többször megjelenik. Ott van a játékok színházában is, ahová Pinokkió azután érkezik, hogy otthagyta az iskolát, és ahol a nagy szórakozás végén szamárrá (míves marionettfigurává) változik, aki beleszakad az igavonásba. 

Az újabb változást a tündér varázslata idézi elő: a szamárként kimúlt Pinokkió immár egy kis emberforma fababaként kel újra életre, de a tündér kérdésére – hát te ki vagy, Pinokkió? – elsüllyed szégyenében. Kékes fényben játszó vízi világban bukdácsol, egyre csak hajtogatva, hogy sajnálom, hibáztam, de nem akarok többé egyedül lenni, barát nélkül. És ekkor megtörténik a végső csoda, a vízből kiemelkedő Pinokkió immár nem tárgy, nem is báb, hanem hús-vér ember – csupasz felsőtesttel a bábjátékos áll előttünk, és magára mutat: „Én vagyok Pinokkió. És te ki vagy?”

Miha Bezeljak mindenféle bábbal egyaránt virtuózan bánik, legyen az bármilyen használati tárgy, egy darab fa, kesztyűs- vagy ujjbáb, és őszinte játékossággal, sok humorral mutatja meg, hogy lehet a hibáinkkal együtt is változtatni az életünkön. 

Fotó: Bárdi Gergő

Szerző: Szűcs Mónika