Soha nem adta fel. És – mint állítja – hetvenévesen ért be. Ecsedi Erzsébetet, a zalaegerszegi színház művészét annak kapcsán kérdezte a Kultúra.hu oldalán Gáti Katalin Teodóra, hogy Kaszás Attila-díjra jelölték.

„Szeretek különféle emberek bőrébe bújni, és egyébként soha nem várom, hogy a számba repüljön a sült galamb. A pandémia idején a lányommal, aki rendező szakon végzett a Színműn, összehoztunk egy monodrámát, ami régi álmom volt. Sok áthallás van a darab és az életem között, ezt is fogom majd játszani a 6színben. A címe Mintapinty, Kovács Viktor és Kovács Dominik írta” – meséli Ecsedi Erzsébet, akit arról is faggattak, a karakterszerepektől hogyan vitt az útja a monodrámáig.

„Már fiatalon is idősebbeket játszottam: Dadust, Mirigyet, 49 évesen az Indul a bakterházból a Banyát. Különben imádtam ezeket a karaktereket, a Banyát például a tiszadorogmai nagyanyámról mintáztam, és az első nívódíjat is érte kaptam a zalaegerszegi színházban. Nagy áttörést jelentett, utána több nagyobb szerep is jött. Most, 70 évesen értem bele az igazán nekem való szerepekbe” – meséli a művész.

Azt vallja: „Jót tett, hogy már gyerekkoromban megtanultam az árral szemben úszni, mert később sem adtam fel soha semmit. Ezért tudtam fiatalos maradni. Bármi történik, ami az embert letaglózza, higgadtnak kell maradni. Először én is bepánikolok, de aztán mindig azt mondom magamnak: „Ezt is meg kell ugrani.” Egy ideig még kínlódom, aztán amikor lenyugszom, megjön a megoldás.”