A Kultúra.hu Személyesen című sorozatában alkotókat kérnek arra, hogy a műveikről beszéljenek. Ezúttal Éder Vera fotográfus mesél az általa válogatott művekről.
Két képpel hívjuk fel a figyelmet az összeállításra, amely bepillantást enged a művész munkásságába:
A képek a Miskolci Nemzeti Színház előadásaihoz készültek. A baloldali a Liliom, a középső a Bűn és bűnhődés, a jobboldali A velencei kalmár plakátjára került. Mindegyik kép lényegében az első kockák egyike. A Liliomnál késésben voltam, de nyugodt voltam, mivel előzőleg felhívtam a színpadmestert, hogy kell nekem medence és eső. Ő nem azt kérdezte, hogy „ezt mégis hogy gondolom”, hanem csak annyit, hogy:„milyen eső legyen”?
Fél órával a fotózás előtt értem le Miskolcra, egyszer elpróbáltuk a művészekkel a mozdulatot, megcsináltunk egy kockát, és készen volt a kép. Mindegyik fotón érzem, hogy nem kizárólag az én alkotásom, hanem igazi csapatmunka a színészekkel, a műszakkal, benne van az egész húszévnyi miskolci létezésem. Az itt dolgozó emberek némelyikét gyerekkorom óta ismerem.
Társulati fotózásra kértek fel, és arra gondoltam, hogy bepróbálkozom egy régi vágyammal. Amikor a Rómain laktam albérletben, sokat jártam át ezen az északi összekötő hídon, és még álmodtam is azzal, hogy egyszer csinálok egy képet ezen a népszigeti földnyelven. Ez az utolsó kép volt abból a napból, és nagyon hálás vagyok a táncosoknak, mert nem volt egyszerű. Felbicikliztem, és telefonon adtam az instrukciókat a susnyásban megbújó kollégának, hogy miként állítsa be a korábban megbeszélt pózokat. Szabadtéri fotózásnál soha nem tudhatjuk, a Jóisten hogyan gazdálkodik az időjárással, de szerencsénk volt, mert egészen különleges fényviszonyok közt dolgozhattunk.