Nem nagy truvájKardos RóbertODEFarkas ÁdámKállai Ferenc
  • facebook
  • instagram
  • 2021. október 23., szombat
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    Egger Géza: “A darab egy labirintus, amiből próbálom kiverekedni magam, de közben Minotaurusszá változom”

    2021. október 9., szombat 06:20

    Október 9-én mutatja be a TÁP Színház Küllő Nóra című előadását. Az Ionesco Különórájából született átiratot Vajdai Vilmos rendezte, a főszerepben pedig Egger Gézát láthatjuk, akivel a próbafolyamatról, a kísérleti humorról és az idegösszeomlás előtti utolsó másodpercről is beszélgettünk. 

    Kicsoda Küllő Nóra? 

    Szoktuk mondani: “nincs ki a négy kereke.” Na most szerintem, Küllő Nóra egy ilyen hiányzó negyedik kerék egyetlen, egyik ágával végérvényesen kiálló küllő vektorának végtelenbe való meghosszabítása mentén található égitest, a Kepler 3526-os Vörös óriás egyik kisbolygója. Egyben a Tanár nemezise, a szívében lévő hasadékba pontosan beillő jeges kés. Az idegösszeomlás előtti utolsó másodperc. Ez mind Nóra. Egyben egy magánóra is, de egy rossz szóvicc is ő. A nyelv hiábavalósága, és a szavak örökös zuhanása a süketek fülébe.  

    Mit gondolsz a tanár karakterről és hogy érzed magad a szerepben? 

    Meghasonlott, fogságba esett egzisztencia. Örökre az eszembe vésődött az egyik évzárón az igazgatónő beszéde általános iskolában. Azt mondta: “de legjobban a kis elsősök jártak, akik bebocsáttatást nyertek a számok és a betűk csodálatos birodalmába”. Darabunk főhőse eme csodálatos birodalom Tartaroszának örök révésze. Ő viszi át a felejtés folyóján a diákokat, ahol önmagukról, a kreativitásukról, egyéniségükről végérvényesen elfeledkezve és méretre szabva megindulhatnak a nyelv determinációjának örök kínzókamrái felé. 

    A szerepen való munka kulisszák mögött rejtőző metasíkjain is reprodukálódik (mintegy fraktál jelleggel) a darab témája, a fogságba esett intellektus hiábavaló küzdelme az ellenségnek tekintett kreativitással. A darab egy labirintus, amiből próbálom kiverekedni magam, de közben minotaurusszá változom. Remélem nem kerültem ki a válaszadást. Egy szórakoztató és mindent felemésztő folyamat ez, kis marketing célú túlzással.  

    Milyen kérdéseket vet fel Mozsik Imre átirata? Kapunk válaszokat? 

    Például azt a kérdést, hogy milyen kérdést vet fel. Színházi alkotó emberként hiszem, hogy a helyes kérdésfelvetés rendkívül fontos, nélküle nem találhatunk válaszokat. Ionesco avantgárd műve abszurd módon klasszikussá, mi több, rendkívül patinássá vált az idők során. Azt gondolom, hogy az alapgondolat egy téma körbetáncolása, egy meglehetősen intuitív utalás egy különös szakadékra. Az eredeti darabban megjelenik Hitler és a nácik is, és ez számomra egy olyan összefüggés, ami az oktatási rendszer és a totalitárius diktatúra mély összefüggéseire világít rá, és itt Alice Miller jut eszembe, aki arról beszél, hogy az autoritásnak az hajlamos alávetni magát, akiből válogatott módon kiölték a kreativitást. Számomra ezt a kérdést feszegeti a téma. Az átirat ennek a klasszikusnak a korszerűsítése. Lényegében kanavásznak használta Imre az eredeti darabot, és nyelvi szinten újra alkotta a dialógusokat. Azt gondolom, hogy ez mély összhangban van a darab nyelvet érintő, boncoló felvetéseivel, Mozsik Imre rendkívül invenciózus, sajátos megfogalmazásai, gyakran költői szintű szellemeségei a dialógusok szintjén, a nyelvi megformálásban is tükrözik a tartalmi szinten megjelenő témát.   

    Mit jelent számodra az előadás? 

    Ez egy rendkívül játékos, bolondos előadás. Nagyon szabad, kísérleti humorral, Vajdai Vilmos rendezésében. Számomra nagyon fontos, hogy ilyen különös és sötét témákról ennyire derűsen és szórakoztatóan tudunk beszélni, ez inspirál, és erőt ad ahhoz a rendkívüli kihíváshoz, amit ez a hatalmas nyelvi és dramaturgiai szövegmonstrum színészi interpretálása jelent. Nagyon nagy öröm Zilahy Annával játszani, elképesztően izgalmas belső világú ember. Amikor elkezdtük a munkát még nem is orientálódott a színészet felé, Vajdai Vilmos kivételes érzékenysége volt, hogy megérezte a benne rejlő elképesztő potenciált, és a szerepre jellemző lélektani dimenziókat. Nagyon jó játszótárs, intellektuálisan és intuitíve is jó partnernek érzem.  Kizlinger Lillával is nagyon nagy öröm játszani, döbbenetesen izgalmas, kreatív, és impulzív személyiség. Mózsik Imrének szintén sokat köszönhetek, évek óta komoly diskurzusban vagyunk, és egy időben még munkát is adott a képkeretező műhelyében. Itt egyébként sokan megfordultak a színházi világból, egy igazi műhely volt, a szó legszorosabb értelmében.  Vajdai Vilmos hosszú évek óta munkatársam és barátom, és nagyon örülök, hogy ez a kapcsolat köztünk ilyen virágokat hajt még mindig. 

    Az előadás október 9-én és 10-én is látható a Jurányi Ház TÁP termében. Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges.

    Szerző: Dézsi Fruzsina

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka