Az emlékezés addig játszik fontos szerepet, amíg elindít egy történetet – mondja Egressy Zoltán író-drámaíró, aki szerint bizonyos történetmagvacskákat érdemes sokáig érlelni. Új kötetének novelláiban az emlék a képzelettel szövetkezik, és különös figurákban ölt testet. A HVG kérdezte.

A kötet Futnak a felhők, futnak a percek című fejezetében művészekről ír, akik sok esetben tanárok is. A Fekete hold éjszakáján című novellájában a pillangóeffektusról írt, amelynek a végeredményeként ma nagy, boldog monarchiában élhetnénk. Arról szólva, ez a „hacsak valami másképp nem történt volna” a mai közérzetben is tetten érhető-e, úgy vélekedett:

„Ha valami másként történt volna, nyilván mások lennének a következmények, ez nem lélegzetelállító megállapítás. Lehet azt mondani a dolgokra, hogy törvényszerűek, hogy így kellett lenniük. Valójában az az esetlegesség, ami benne van egy focimeccsben, az az életben is benne van. Alternatív Ady-történet a Fekete hold éjszakáján, a novellában életének egy pontján a költő-újságíró máshogy dönt, mint ahogy döntött a valóságban, és ez abszurd események láncolatát indítja el. Érdekesség, hogy 1904. május 13-án valóban le akart ugrani az Eiffel-toronyból, miután értesült a gyógyíthatatlan betegségéről. Egyik barátja akadályozta meg, hogy megtegye. Ha nincs ott, akkor nincs ez a novella sem, azt sem tudnánk, hogy élt egyszer egy Ady Endre nevű ember.”

Azt is hozzátette: „Ezek a történetek életképeket mutatnak fel, sajátos, de nem ritka párkapcsolati állapotokat rögzítenek, viszont nem foglalnak állást, nem kínálnak megoldásokat. Fontos kérdéseket ezzel szemben fel lehet tenni bizonyos történeteken keresztül, amelyeket aztán az olvasó a saját életére vonatkoztathat. És vagy válaszol rájuk, vagy nem. El lehet például gondolkodni a határokon. Hogy mit enged meg, és mi az, amit már nem. (…) Látom a dolgok fonákját, az észszerűtlenségeket, és ezeknek a humorát. De amiben nincs fájdalom vagy valami törés, az nem nagyon érdekel. Ha vezetni kezd a történet, megyek utána”

A felvetésre, a magyar társadalomban megvan-e a kilépni tudás készsége, elmondta:

„Ez így egy kicsit nagy egység, de azért értem a kérdést. Szerintem nincs meg. Ezért élünk sok-sok éve egy kívülről talán nevetségesnek látszó, gyakorlatilag abuzált állapotban. Sokaknak kényelmes, ha megmondják, mit kell gondolni, kit kell gyűlölni vagy szeretni. És ha majd változik a helyzet, ők lesznek azok, akik probléma nélkül idomulnak. Főként ha a jelenlegihez hasonló, óvodás színvonalú propaganda segít majd nekik az igazodásban. Van egyfajta csordaszellem, és nagyon kevesen vállalják az egyéni választás felelősségét, hogy a saját sorsodról te dönts.”