Drámai, szende, komika, szubrett – Egri Mártát tényleg lehetetlen beskatulyázni. Mezei M. Katalin a WMN oldalán írt a színművészről. Erre hívjuk fel a figyelmet.
A WMN írásából:
(…)
A második szolnoki etap után, immár végleg visszatérve Budapestre, a szabadúszás mélységeit is meg kellett élnie. A kilincselés, ajánlkozás sohasem volt kenyere, mégis kénytelen volt – nem kis erőfeszítés árán – felhívni magára a figyelmet. Előfordult, hogy kötött bizonyos fokú kompromisszumot, de „gagyit” a legnagyobb nehézségek között sem vállalt.
Három évébe telt, mire visszadolgozta magát a fővárosi színi világba. Egyre inkább megtalálták a méltó feladatok, mint a Büszkeség és balítéletben a Karinthy Színházban vagy a Sírpiknikben és az Amadeusban a Belvárosi Színházban.
Hat évvel ezelőtt Crespo Rodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház és Népház igazgatója kereste meg: lenne-e a teátrum első önálló társulatának alapító tagja?
„Rodrigóval távolról ismertük egymást. Nagyon jólesett az a bizalom, amivel ő és Guelmino Sándor rendező megajándékozott – emlékezik vissza. – A fiatal társulat mostanra összekovácsolódott, és erőssé vált. A színháznak nagyon jó a műsorpolitikája, mindig akad olyan érdekes, izgalmas feladat, amitől szeretek színész lenni.
Nagyon jó a tatabányai közönség is: szinte folyamatosan telt ház van a nagyszínpadon, ami pedig nem kevés helyet jelent – fantasztikus, hogy ennyire szeretik az előadásainkat.”
(…)
Mindeközben Budapesten játszik, már amikor nincs vírushelyzet persze. Mostanában egy igazi kuriózum van kilátásban a 6szín Teátrumban.
„Ez Aldo Nicolaitól a Hárman a padon, aminek az ősbemutatója a Pesti Színházban volt Bulla Elmával, Bilicsi Tivadarral és Páger Antallal – most pedig Benedek Miklóssal és Gálvölgyi Jánossal adjuk majd elő.
Benedek Miklóssal már dolgoztunk együtt, Gálvölgyi Jánossal viszont, akivel évfolyamtársak voltunk a főiskolán, még nem. Nagyszerű találkozás ez! A próba sajnos szünetel a járvány harmadik hulláma miatt. Rettenetesen nagy kár lenne, ha ezt az előadást »megenné« a vírus – nem is akarok erre gondolni.”
Szívén viseli egykori iskolája, és persze annak hallgatóinak a sorsát. Ősszel együtt tiltakozott velük a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen – csatlakozott az SZFE-től az Országházig húzódó élőlánchoz, őrt állt az épületnél, és továbbra is biztosítja támogatásáról a #FreeSZFE Egyesületet, amely egy politikától független alkotóműhely megteremtését tűzte ki célul.
„Olyan okosan, higgadtan, szerethető módon harcolnak ezek a fiatal emberek magukért, egymásért, az intézményért, és legfőként a múltunkért és a jövőnkért. Példaértékű, amit tesznek. Drukkolok, hogy sikerüljön helyet találniuk, és azt üzenem nekik, hogy hajrá, csinálják, tartsanak ki.”
És hogy hogyan telik ez a karanténos időszak?
„Az első hullámban még jól is esett a pihenni, főzőcskézni, nagyokat sétálni a kutyámmal. Most is ezt csinálom – de azért már sok. Nagyon hiányzik a teniszezés és az úszás, ami tulajdonképpen egy létforma. Most, hogy már jobb az idő, újra elkezdtem biciklizni is.” (…)
A jövőt firtató kérdésre így válaszol: „Két válás, egy méhnyakrákműtét után megtanultam örülni és élvezni az életet. Szeretnék még utazni, például sétálni a Kärntner Strassén, kávét inni a Hawelkában és Sacher-tortát enni a Gerstner cukrászdában.”