A király beszéde próbafolyamata alatt elbűvölten figyelte az egész József Attila Színház Mucsi Zoltán és Fila Balázs közös munkáját. Szívmelengető volt nézni egy barátság születését. Mindenkinek a szíve csücske lettek…

Fila Balázs: Ez végszónak is jó.

Volt-e már hasonló tapasztalatotok: próbafolyamat alatt kialakult egy ilyen barátság, kötődés – kívülről egyébként csodálatos volt nézni. 

Mucsi Zoltán: Nem barátság, csak úgy csinálunk, mintha, hogy meghülyítsük a környezetet. 

Utáljátok egymást nagyon? 

Mucsi Zoltán: Hát, ha finoman fogalmazunk: nem vagyunk oda egymásért. 

Gondoltál már arra, hogy lelököd a királyi trónról a második felvonásban? 

Mucsi Zoltán: Mindig erre gondolok. De tartja magát – egyértelmű. 

Fila Balázs: Azért jó fele lök.  A lépcső fele, sosem a szakadékba. Azért esélyt ad, hogy túlélje az ember. Nem tudom, de szerintem még nem volt olyan az életemben, hogy valakire én gyorsan „rátaláltam”; hogy tényleg ilyen jól egy hullámhosszra kerüljek valakivel, vagy ilyen szoros kötődést érezzek valaki iránt. És a legfurább az, hogy mindez a munkából kialakulva. Vagyis, hogy pontosan azért. Azt például soha nem felejtem el, amikor a legelső próbára bejöttünk, és én tudtam magamról, hogy megtanultam már a szöveget, másképp nem tudok próbálni. Amikor láttam, hogy a Kapa is úgy ült le mellém az ágyra, hogy egy darab papír, semmi nincs nála, és egyből azzal kezdtük az első rendelkező próbát, hogy összemondtuk az első jelenetet, akkor legbelül megnyugodtam, hogy jó, ezt nemcsak én akarom, hanem valószínű, ő is. Ez egy nagyon jó egymásra találás. 

Mucsi Zoltán: Biztos segített, hogy mi nagyon sokat próbáltunk hármasban, négyesben, ötösben: mi ketten, Iván, súgó és akkor nyilván utána szünetben beszélgettünk. Cseszegettem, hogy miért akar ilyen rossz lenni, ő meg azt mondta, mi közöm van hozzá, és ez egyből egy kapocs lett. Valahogy az tényleg igaz, hogy nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, és nyilván, mind a kettőnkben volt egy tétovaság. Ugye, nem dolgoztunk együtt, amit együtt voltunk: jelen voltunk egy forgatáson, és váltottunk két mondatot és mentünk tovább. 

Melyik előadáson lököd le, mert arra eljönnék… 

Mucsi Zoltán: 250-ig kitartok és ott majd… 

Fila Balázs: Húsvétkor nem mennek úgy a jegyek. Az elsőt csináljuk meg, de a másodikat akkor már nem. 

Fila Balázs nagyon kvalitásos színész, akinek, sajnos, az országos ismertsége pici, nyilván, amikor összekerül egy olyan színész óriással, mint te , az biztos, hogy zabszem a….J Hogy tudod oldani a szemérmességet, zavartságot, amit az ismertséged kelt? 

Mucsi Zoltán: Van egy hangyányi elfogultság magammal szemben, de ez bocsátassék meg, de én úgy látom, hogy pátyolgattam, segítettem, de hülyeség, ha erről én beszélnék. Az biztos, hogy senkinek nem ártanék. Szerintem, kölcsönösen segítettük egymást. Ha én előálltam ötlettel, vagy nézd meg, szerintem ez úgy lenne jó, ennek egy jó részére azt mondta, hogy igen. Volt, amikor rögtön kipróbálta, volt, amikor azt láttam, hogy három nap múlva, de az, amit én mondtam, az ott van. És egy picit másképp, nem egy az egyben megcsinálva, nyilván az oldást a munka adja meg egymásnak, ahogy csináljuk a jelenetet, meg amikor beszélgetünk utána. És abban szerintem nem volt hiba, meg próbálok humorizálni próbán is és utána is, és a humor talán valamit old, vagy azt gondolom, remélem. 

Van egy állandó kabalátok előadás előtt? 

Fila Balázs: Kevés olyan előadás volt, hogy ne mondtuk volna össze. Biztonsági kűrből mindig összemondjuk. Ha nagyon közeli előadások vannak, akkor nem. De ha két-három hét kimarad, akkor mindig bejövünk előbb, és ez fura, mert már nem annyira szokás ez más előadásoknál. Meg tök fura, ahányszor véget ér egy előadás, nagyon ritka, hogy előadás után elrohannánk, tehát ugyanúgy itt vagyunk, mint az első előadás után és megbeszéljük, amit éreztünk vagy …

Mucsi Zoltán: … mi volt jó, mi nem… mit kell fejleszteni. Én azt érzem, hogy ettől egyre biztonságosabb lesz az előadás, nyilvánvalóan függ attól, hogy milyen állapotban jön be az ember: milyen fáradtsággal, terhekkel, de én azt érzem, hogy egyre biztonságosabb az előadás.

Mi az utolsó, amit megtesztek mielőtt beléptek a színpadra? 

Mucsi Zoltán: Én fogom a törölközőmet. 

Fila Balázs: Én mindig behunyom a szememet, és hát anyukám most már sajnos öt éve nincs velem, úgyhogy ilyenkor mindig picit azt kérem, hogy legyen velem és segítsen.