Szász Júlia a Nemzeti Színházban, Patkós Márton az Örkény színpadán bizonyít estéről estére. Most A besúgó című tv-sorozatban együtt is láthattuk őket, amint a nyolcvanas évek útvesztőiben botladoznak. A káder lánya és a forradalmár. A noklapja.hu oldalán kérdezte őket Koronczay Lilla.

Gerit, a másodéves egyetemistát, aki éppen a kollégiumba igyekszik szeptember első napjaiban, még a vonaton megzsarolja az állambiztonsági szolgálat egyik embere: vagy jelent egy diáktársáról, Száva Zsoltról nekik, vagy tüdőbeteg öccse nem kapja meg többé a külföldi gyógyszerét.

A kérdésre, ők mit tettek volna Geri helyében, Patkós Márton elmondta: „Szerencsére még nem kerültem soha ilyen helyzetbe, remélem, nem is fogok… Iszonyú nehéz szerep lehet, nem irigyeltem Váradi Gergelyt, aki játssza. Én egyébként abszolút bele tudom magam élni a megzsarolt srác helyzetébe, aki szó nélkül vállalja a feladatot. A lelkem mélyén én is ugyanilyen félős vagyok, vagy inkább szorongós, csak én már attól képes vagyok szorongani, ha azt hallom, hogy valaki nem szeret. Nem attól, ha egy állam biztonsági tiszt megzsarol!”

A felvetésre, miszerint voltak, akik öngyilkosok lettek, mert túl nagy terhet jelentett számukra ez a kétszínű játék, úgy fogalmazott: „Szerencsére nekünk, színészeknek ezt nem kell tudni, elég, ha jól mondjuk el a szövegünket, és hitelesek vagyunk a jelenetünkben. Nekem csak bele kell néznem a partnerem szemébe, és akkor mindjárt belekerülök a történet közepébe. A színészek gyakorlati emberek, nem fontos az elmélettel tisztában lenniük. Én különösen ösztönösen játszom, érzelmi intelligencia terén sokkal erősebb vagyok.”

Szász Júlia pedig hozzátette: „Jól mondja Marci, nekünk a pillanatban kell maradni, ez a színész feladata. De nyilván azért elgondolkodik az ember azon, milyen lehetett az, amikor mindez élesben játszódott le. Én személy szerint nagyon hálás vagyok, amiért ma nem érhetnek olyan kihívások, mint a főszereplő Gerit a nyolcvanas évek elején. Fogalmam sincs, mit csinálnék. Szívesen mondanám, hogy azonnal ráborítanám a tartótisztre az asztalt, de nyilván, ha emiatt a családomnak, a szüleimnek vagy a testvéreimnek bármi baja esne, nem merném megtenni. Mindenki zsarolható valamivel. Pont az tetszett a sorozatban, hogy soha nem ítélkezik senki felett. Semmi nem fekete-fehér, árnyaltan mutatja be a jellemeket.”

Arról szólva, van-e családi érintettségük, a színésznő elárulta: „Édesapám iparművész, és Romániában született a Ceausescu-rendszerben, ott is élt 30 éves koráig. Ott a lázadáshoz elég volt annyi, hogy nem vágattad le a hajad. Az egy sokkal keményebb rendszer volt, mint az itteni, ahol nem csak a politikai nézetei miatt kerülhetett valaki hátrányos helyzetbe, hanem a származása miatt is. Bárkit elvihettek egyik napról a másikra szénbányába dolgozni, mint ahogy édesapámat is, 19 évesen, sorkatonaként. 1989-ben végül áttelepült Magyarországra. Sokat beszélgetett velem a román diktatúráról, mindarról, amit kénytelen volt átélni, és én tátott szájjal hallgattam.”

„Az én édesanyám már nem tud mesélni, mert 19 éves koromban meghalt. Édesapám még megérte, hogy megkapjam a pandémia előtt Száva szerepét, de utána sajnos ő is elment, úgyhogy nem igazán tudtunk beszélni ezekről a dolgokról. De azt tudom, hogy apukám ellenzéki érzelmű volt annak idején, úgyhogy én arra szerettem gondolni a forgatás alatt, hogy őt játszom. Amúgy is van bennem egy csomó bizonyítási vágy a szüleim irányában, mert egész gyerekkoromban az a fajta srác voltam, aki nem akar megfelelni se az iskolában, se otthon” – mesélte Patkós Márton.

Száva Zsolt karakteréről szólva úgy nyilatkozott: „Én soha életemben nem törtem vezérségre, nem szeretek kiállni szónokolni, egyszerűen nem vagyok az az ember, aki ügyekért kiáll. A politika távol áll tőlem. Nem mondom, a Free SZFE-ért odatettem volna magam, hiszen az összes tanárom, akiknek köszönhetem, hogy most az vagyok, aki, abban az intézményben oktatott. És mindent beleadtak. De engem inkább az emberek lelke érdekel. Imádok beszélgetni, társasági életet élni, bulizni. A nárcizmus valamennyire persze rám is jellemző, és az is igaz, hogy öntörvényű vagyok, de másképp. Soha senkit nem tudnék például bántani. (…) Tőlem az is nagyon távol áll, hogy egy pillanat alatt képes beleszeretni egy másik lányba, mintha villám csapott volna belé. Hogy van ez? Én el se tudom képzelni, hogy így dobáljam a barátnőimet. Bármilyen hihetetlennek tűnik, hűséges típus vagyok. Csak felelősséget nem szívesen vállalok. De azért fogok persze, a magánéletemben.”

Szász Júlia már az első pilotban is szerepelt, amellyel a sorozat író-rendezője. Szentgyörgyi Bálint ismeretlenül bekopogott az HBO-hoz: „Fantasztikus, hogy megbíztak benne, és helyet adtak a sorozat ötletének. Én se hallottam még Magyarországon hasonlót. De Bálint iszonyú magabiztos volt ám! Emlékszem, amikor engem próbált meggyőzni arról, miért lenne jó, ha szerepelnék a pilotban. A Nemzetiben látott valamiben, utána keresett meg. Azt mondta, fizetni nem tud, de meglátom, célhoz ér a sorozat terve. Annyira meggyőző volt, hogy azonnal elvállaltam. Ahogy a nagyok is, például Mácsai Pál…”

Patkós Márton arról is beszélt, nagyon élvezték a forgatást: „Egy családdá kovácsolódtunk a négy hónap alatt. Mi lettünk a „Besúgó-család.””