Egy igazi alkotóműhely veszélyben – Radnóti Zsuzsa írása a Pécsi Harmadik Színházról
2023. március 13., hétfő 06:00
Az alábbiakban Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg írását közöljük, amelyben a Pécsi Harmadik Színház helyzetére hívja fel a figyelmet.
Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megint jöhet egy kulturális korszak, amikor veszélyezett helyzetbe kerülnek évek, évtizedek óta létező jelentős kulturális műhelyek, mint például most a Pécsi Harmadik Színház. De nemcsak ennek a színháznak a léte kérdőjeleződött meg, hanem köztudottan sok másiké is, ahogy ezt Orlai Tibor színházvezető sorai is jelzik: „Ha a függetlenek elveszítik a támogatást, az évtizedekre visszavetheti a színházi kultúra fejlődését.”
A Pécsi Harmadik Színház Vincze János alapításával és máig tartó vezetésével határeset a hagyományos és a független társulatok között – több mint negyven éve létezik.
Színház – szerencsére – sok van hazánkban, de olyan – tudtommal nincs -, amely több mint negyven éven át, folyamatosan csak kortárs magyar írók szövegeit játssza.
Egy ilyen kortársi specializálódás még külföldön is ritka. Az évtizedek alatt magyar ősbemutatók és pécsi bemutatók sorjáznak előadásaikban, és így gyakorlatilag a színház teljes repertoárja jelenkori írók alkotásaiból áll – ez szinte egyedülálló. (A pontosság kedvéért, elenyésző számban, de néhányat közösen a Pécsi Nemzeti Színházzal karöltve hoztak létre.)
Nem állunk messze az igazságtól, ha mondjuk a német színházi kultúrával egybevetve, ott már régóta díjak, elismerések sorozatát nyerte volna el. Most azonban nem egy kitüntetésért szólunk vagy gratulálunk, hanem szorongva reméljük, nehogy megszűnjön ez a nagy múltú műhely pénzügyi források, támogatások hiányában. (Átmenetileg már le is állt.)
Az elmúlt évtizedekben kapott némi támogatást a központi költségvetésből, a pécsi önkormányzattól, egy ideig „TAO-társbérletben” oldotta meg pénzügyi gondjait Moravetz Levente színházával. Ez utóbbi társbérlet megszűnt, az állami támogatás jelentősen, az önkormányzati minimálisra (évi 5 millió forint, negyedévenkénti részletekben!) csökkent, miközben az üzemelési költségek (fűtés, energia stb.) az egekbe emelkedtek. Így Vincze János kénytelen volt bezárni legendás műhelyét.
A történelemben mindig vannak nehéz korszakok, ezt gyakran a kultúra, az oktatás sínyli meg legelőször, de ilyenkor a társadalmi, kulturális közvéleménynek kell (kellene) a bajba jutott intézmény mellett kiállnia, valamiféle támogatást is kiharcolnia.
A civilek kezdeményezésére Pécsett indított színházmentő akcióban érkeznek is összegek magán- és vállalkozói felajánlásokban, de egy ilyen bonyolult intézmény fenntartására hosszú távon ez nem elég.
Az elmúlt években szinte valamennyi jelentős író szavai megszólaltak ezen a színpadon, hírt adva közösségeink ügyeiről, gondjairól, konfliktusainkról, a társadalom változásairól. Örkény István groteszk világa, Háy János és Egressy Zoltán keserűen lírai, vidéki életképei, Görgey Gábor játékai, Spiró György klasszikussá váló történelmi, vagy jelenkori tragikomédiái, Nádas Péter, Kornis Mihály, Forgách András megrendítő társadalmi látleletei, Szakonyi Károly mondatai. (Mostanában volt újra bemutatva a szerző jelenlétében az Adáshiba.) Lehetne még sorolni kortárs szerzőink neveit, kiemelve a fiatal, marosvásárhelyi Székely Csabáét is.
Egy színház, egy műhely, egy közösség, amely folyamatosan rólunk, a jelenünkről, közös ügyeinkről beszélt, ez most elhallgatott.
Egy igazi, társadalmilag is érvényes színházi kultúra nem létezhet olyan kiemelkedő műhelyek nélkül, amelyek nem reflektálnak egy bajban lévő társadalom közös ügyeire.
És a Pécsi Harmadik Színház ilyen intézmény volt. Reméljük, csak átmeneti a múlt idő.
Radnóti Zsuzsa