Ma ötven éves Ónodi Eszter, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színésznője, az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színésznő.

Ónodi Eszter Budapesten töltötte gyermekkorát. 1991-ben érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban. 1991–1995 között az ELTE angol–magyar szakán tanult és szerzett bölcsészdiplomát.

A kérdésre, hogyan lett színésznő, mikor jött el az a pillanat az életében, amikor eldöntötte, hogy márpedig ezt fogja csinálni, azt felelte:

„Képtelen lennék pontos dátumot mondani, de a szüleim elmondásából tudom, hogy amikor 10-11 éves lehettem, otthon a szőnyegen, a virágállványok között egészen furcsa kézmozdulatokat végeztem. Természetesen ők nem tudták mire vélni ezt a kortárs balett előadást, de én pontosan tisztában voltam vele, hogy egy lakatlan szigeten lakom és éppen a maradék ruháimat teregetem ki, amiket a tengerben épp kimostam. Teljesen el tudtam vonatkoztatni mindentől, ami körülvett, és beleéltem magam egy nem létező helyzetbe. Mégis nagyon sokáig elutasítottam ezt a lehetőséget, más utakon jártam.”

Első próbálkozásra nem vettek fel a Színművészetire, röviddel ezután azonban egy véletlen folytán összefutott Ascher Tamással a Váci úton, odalépett hozzá és meggyőzte: az általa vezetett zalaszentgróti nyári színművészeti táborban van a helye:

„Amikor az első alkalommal nem vettek fel, mert kiestem a harmadik rostán és kicsit elkámpicsorodva felhívtam a szüleimet az Uránia előtti telefonfülkéből, hogy „hát sajnos nem sikerült”, akkor azért éreztem hangjukon, hogy persze, mondták „jó, hát semmi baj”, de nagyon nagy kő esett le a szívükről. Csakhogy pechjükre a következő héten összefutottam Ascher Tamással a Váci utcában és nem tudom, hogy honnan, ne kérdezd, egyszerűen vettem magamnak a bátorságot, leszólítottam, majd közöltem vele, hogy „nekem le kell mennem abba a táborba. Tudom, hogy lejárt a határidő, tudom, hogy beteltek a helyek, de nekem akkor is ott kell lennem. Viszek hálózsákot, viszek sátrat, amit akar, de nem létezik, hogy ne menjek!” És láttam, hogy ettől a vehemens lerohanástól annyira hátrahőkölt, hogy mondta, hívjam fel ezt és ezt, és akkor tényleg sikerült még ott egy helyet kiszorítani magamnak. Aztán ez életem egyik legfantasztikusabb egy hete volt, minden a helyére került: hogy ilyen emberekkel szeretnék ezzel foglalkozni, mert így érzem magamat a legjobban” – fejtette ki egy beszélgetésben Ónodi Eszter.

„Akkor úgy érzetem, hogy az életem múlik a táborbajutáson, az volt az első lépésem a hivatásom felé. A mai fejemmel lehet, nem tenném. Vagy talán mégis? Azt gondolom, amikor mélyen ösztönvezérelt helyzetről van szó, nem mérlegelek, hanem cselekszem. Fatalistaként pedig nem hiszek a véletlenekben, a pályám során mindennek úgy és akkor kellett történnie ahogy és amikor történt. Meggyőződésem például, ha elsőre felvesznek a főiskolára, ma nem a Katonában lennék, talán már a pályát is elhagytam volna, ezt pedig őszintén sajnálnám” – árulta el.

Ónodi Eszter 1994-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Zsámbéki Gábor osztályába. Annak kapcsán, hogy sokan fáradhatatlanul ismételgetik, az SZFE-n ideológiai képzés folyik, kifejtette: “Ha visszaemlékszem, csak olyan mesterségórák jutnak eszembe, amelyeken Moliere- ről, Shakespeare-ről, Csehovról beszéltünk, emberi kapcsolatokat veséztünk ki.

Az igaz, hogy kritikus gondolkodásra neveltek minket, de szerintem ez minden felsőoktatási intézménynek kötelessége lenne. (…) A Színház- és Filmművészeti Egyetem csodás élmény volt, maga a szakmaiság.”

Már harmadéves főiskolásként megkapta első főszerepét a Katona József Színházban (Shakespeare: Szeget szeggel) és belekóstolt a filmforgatás világába is a Glamour című filmben (amely 2000-ben a Filmszemlén fődíjat nyert). 1998 óta a Katona József Színház tagja, de számos helyen vendégszerepel.

A Katonáról szólva úgy vélekedik: „Olyan emberek vannak itt, akikkel egy nyelvet beszélünk. Ráadásul sokan itt dolgoznak azok közül, akik tanítottak minket vagy tanítanak most is a Színművészetin. Kitermelik az utánpótlást. Talán éppen ezért van az is, hogy akik idekerülnek, azokkal nem kell a nulláról kezdeni. Félszavakból megértjük egymást és gördülékenyen tudjuk kezelni a munka során felmerülő hibákat.”

„Egy színházban minden egyes lepergett vakolatnak van története, de ugyanez elmondható a filmről is. Szeretem, ahogy összeáll: a hajnali forgatáson a begyógyult szemű kapucnis emberek próbálják összedugni a kábeleket és eszik a tojásrántottás szendvicset a büfében, majd pár órával később lehet, hogy az életed legnagyobb drámáját kell előhoznod a semmiből. Egy év múlva pedig ott áll megint ez a csapat egy premier bulin, mindenki találkozik a másikkal és együtt örülnek, hogy milyen jó lett a végeredmény – ezeket mind nagyon szeretem. De talán azt szeretem a legjobban, amikor egy előadás végén kinézek a nézőtérre és látom a megrendült arcokat, vagy éppen hallom a térdcsapkodó röhögést, amit az a produkció váltott ki, aminek a részese vagyok. Adni – ez a legcsodásabb az egészben” – vallja Ónodi Eszter.

A színház mellett rengeteg filmben láthatjuk, emellett szinkronizál. 2013-ban Monte-Carlóban elnyerte az Arany Nimfa díjat, legjobb női főszereplőként, az Aglaja című filmben nyújtott alakításáért, ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Alapvetően egy elég ösztönös ember vagyok. A szöveget is csak 80%-ban tanulom meg, mert nagyon sokat várok a pillanat ihletettségétől. Borzasztóan nyitott vagyok a rendezőre, megpróbálom felfogni, amit ő szeretne és hozzáadom, amit én tudok, érzek. Nem voltak prekoncepcióim, a filmben szerintem sosem jó, ha előre döntünk, hanem hagyni kell, hogy az események magával sodorjanak.”

„Magamat inkább egy jolly joker típusnak tartom. Ha összeraknának húsz másik színésznővel, első blikkre valószínűleg simán átnézne rajtam a castingdirektor. De ha megvan irántam a rendezői bizalom, óriási átváltozásokra vagyok képes” – nyilatkozta a színésznő.

25 évesen változtatott nevet – édesapja után Kovács volt –, és vált édesanyja nevével Ónodi Eszterként ismert színésznővé. Élettársa Keszég László színész-rendező, fiuk Zsigmond (2006).

Olyan színpadi alakítások fűződnek a nevéhez mint, Csehov: Cseresznyéskert – Ánya; Shakespeare: Szeget szeggel – Izabella; Molnár: Játék a kastélyban – Annie; Dosztojevszkij: Az idióta – Nasztaszja Filippovna; Csehov: Ivanov – Anna Petrovna; Gorkij: Barbárok: Monahova; Biljana Srbljanović: Sáskák – Dada; Weöres: A kétfejű fenevad – Báthory Susánna hercegnő; Spiró György: Koccanás – Nő, Molière: A mizantróp – Célimène; Widmer: Top Dogs – Lili; Henrik Ibsen: Nóra-Karácsony Helmeréknél – Nóra.

Az utóbbi időben több sorozatban is dolgozott. Az Aranyélet, a Korhatáros szerelem és a Bogaras szülők után az RTL-en futó Apatigrisben is láthatták a nézők.

2021-ben énekesnőként is feltűnt, akkor alakult zenekar, az Ónodi Eszter & The Open Pub zenekar, amelynek frontembere.

Élettársa Keszég László színész-rendező, fiuk Zsigmond 2006-ban született.

„Én nem olyan rég döntöttem el, hogy színésznő leszek. Mindig is nagyon érdekelt, hogyan alakul a világ sorsa. A színházi vezetők is zavarban vannak mostanság, hiszen sokkal érdekesebb, ami a külvilágban történik, mint amiről a darabok szólnak. És most nem csak a politikára gondolok. Ott van például a klónozás, a génsebészet… Őrületesen izgalmas dolgok, amikkel lépést kellene tartania a művészeteknek is. Persze érzem, hogy hatunk a nézőkre, mégis azt gondolom, valahogy tükröznünk kell azt is, ami körülöttünk zajlik. Én most színésznőként érzem magam a legjobban, miközben tudomásul kell vennem, hogy ilyen minőségemben nem lehetek olyan hasznos tagja a társadalomnak, mint például egy agysebész” – nyilatkozta nemrég Ónodi Eszter.

Forrás: Wikipédia, Glamour, Papageno, Színház.hu, 24.hu, Katona József Színház, Facebook