Az alábbiakban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház emlékezik Törőcsik Marira, a Nemzet Színészére.

Egy pillanatra leáll a Körhinta, elhallgat a Pacsirta, csitul a Szerelem…, Solvejg és Ase, Tünde, Cordelia és a Bolond,  Júlia és dajkája,  Katyerina,  Kurázsi mama, Celia Peachum, Winnie,  Helén,  Cecília, dr. Mathilde von Zahnd, Inganga, özv. Húberné,  Szellemfi,  Ljubov Andrejevna,  Mária,  Fábián, Moszkaljova,  Az anya,  Luka, Galilei és még sok-sok szereplő lehajtja a fejét. Eltűnt egy titokzatos mosoly.

86 éves korában elhagyta az evilági színpadot és az égi társulathoz költözött Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő,  érdemes és kiváló művész.  Pályafutása, a színészi szakma iránti alázata,  megformált színpadi- és filmszerepei,  hivatástudata,  és az abból fakadó értékrendje számtalan színészgeneráció számára vált példaértékűvé,  átitatva mindezzel a teljes magyar színházi kultúrát.  Az összmagyar nyelvterületen keveseket találnánk, akik valaha ne látták volna játszani, ha máshol nem, valamely filmjében, akik ne ismernék fel összetéveszthetetlen hangját és hanghordozását:  a szó legnemesebb értelmében, valóban a Nemzet Színésze volt, generációk számára A Színésznő. Ő volt a közös bennünk, aki munkássága,  alakításai,  szellemisége révén összekötött színházi alkotókat és nézőket a határok különböző oldaláról.

Gaál István 1972-ben bemutatott Holt vidék című filmjében Ferenczy István, társulatunk egykori tagja együtt játszott főszerepet Törőcsik Marival.  A film kapcsán készülő egyik interjújában így emlékszik vissza a közös munkára: „Törőcsik Mari hihetetlenül sokat dolgozik.  A forgatás öt hete alatt,  napi tíz-tizenkét órai filmezés után, este színházban szerepelt.  Azt hiszem, ő ma az egyik legnagyobb színpadi és filmszínésznő Magyarországon, mégis végtelenül egyszerű, közvetlen, sohasem leereszkedő, mindig természetes, baráti, segítőkész. Az a ritka színészegyéniség, aki sohasem pózol, sohasem reprezentál.” (Vörös zászló, 1972)

 A  Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége, ugyanúgy, ahogy az összmagyar színházi kultúra, egy pótolhatatlan példaképet veszített el Törőcsik Mari személyében, de hatását és emlékét tovább őrzi.

Fotó: Törőcsik Mari, Ferenczy István – Holt vidék – forrás: filmarchiv.hu