„Csomós Mari felhívott, hogy megnézte ezt a beszélgetést. És hogy mennyire jó dolog, hogy valaki pont olyan, amilyen. Nem több, nem másabb és nem is kevesebb. És a titkai is megmaradnak. Ez most nagyon megmelengette a szívem. Sőt, még büszke is vagyok rá. Ha van kedvetek nézzétek meg ti is. Semmi különös, csak én.Kadarkai Endre – hivatalos köszönöm a beszélgetést! Szuper volt!” – írta a Facebookon Lovas Rozi.

A beszélgetésben szó esik pályája kezdetéről, meghatározó élményeiről, amelyek megerősítették abban, hogy a színészet a hivatása, arról, hogy miért gondolja, hogy egy ideig nem volt a helyén és egykori élettársa elvesztéséről, arról, miként tudta feldolgozni Balikó Tamás halálát:

„Az ő hirtelen halála ébresztett rá, hogy vagy együtt élek, és barátommá fogadom a gyászt, vagy boldogtalanná tesz egy életre az, hogy elvesztettem őt. A megváltoztathatatlannal szemben nem szabad ágálni. Segített, hogy tudtam, hogy ő nem akarna engem szomorkodva látni. Úgyhogy ma már együtt tudok ezzel élni…de nem múlik el”– vallott mély őszinteséggel korábban történtekkel. 

A Radnóti Színház művésze nemrég a Dívány.hu-nak is nyilatkozott. Többek között arról beszélt, hogy az élete kifejezetten felfokozott tempóban zajlik most, hiszen két kicsi gyermeke van, akik új ritmust adtak a mindennapoknak.

„A mozgás már gyermekkorom óta szervesen hozzátartozik az életemhez. Bármilyen élethelyzetben is vagyok, minden esetben nagyon sokat segít, ha a rosszkedvemet, a kimerültségemet átfordítom egy fizikai fáradtságba. (…) Ahhoz, hogy feltöltődjem, szükségem van az egészséges egyedüllétre és a csöndre. Éppen most tanulom, mennyire fontos, hogy ne elfojtsam, hanem megéljem, kiadjam magamból a gondolataimat, az érzelmeimet, habár én sok mindent belül és csöndben tudok rendbe tenni magamban, magammal kapcsolatban. Keresem a csönd különböző lehetőségeit. Elsőként a természet tudja nekem az elvonuláshoz szükséges feltételeket biztosítani. (…) A természet mellett keresem a csönd egyéb formáit is. Sokszor elég, ha csak leülök egy padra, és gondolkodom, vagy beülök egy templomba” – mesélte a színésznő.

– tette hozzá. A teljes interjú itt olvasható.

A Meglepetésnek nyilatkozva a napokban kifejtette: „Szem előtt tartjuk, hogy mi a jó a kicsiknek. Ők az elsők, de a kezdetektől hozzászoktattam őket ahhoz, hogy nem otthonülős anyuka akarok lenni, hanem párhuzamosan a munkámat is szeretném csinálni. Az anyasággal és a hivatásommal érzem teljesnek az életemet” – mondta Rozi, aki jelenleg a bemutatásra váró, A vége című darabot próbálja a Radnótiban, ezzel együtt pedig már öt előadásban lesz látható.

„Megtanultam jól beosztani az időmet. Szerencsére a szereptanulás könnyen megy. Ennyi feladat mellett sem érzem fáradtnak magam. Az állóképességemet és a munkabírásomat az édesanyámtól örököltem. A családunkban ő még nálam is aktívabb, hihetetlen teljesítményre képes” – mesélte.

Január elején indult a Gólkirályság című tévésorozat, amelyben övé a női főszerep. Ennek kapcsán a Hot! magazinnak nyilatkozott: „Kapitány Iván az ötletgazda és a rendező is. Nagyon izgalmas szerep, speciális karakter egy női fociedző; a színész mindig hálás, ha ennyire más figura bőrébe bújhat. Bár vígjátékról van szó, a jellembéli mélységeket is meg kell jelenítenünk. Ezt a csetlő-botló, de keményen kitartó, szerethető figurát alakítani remek dolog. Hihetetlennek tűnik, de a több hónapos nyári forgatás nekem felüdülés volt. A kislányom, Iza persze velem volt, kialakítottak egy babatartózkodót, emellett elkísért anyukám, anyósom vagy a bébiszitterünk, aki egyébként a színházi öltöztető barátnőm.”

Az újévben a Best is faggatta, a beszélgetésben többek közt arról esett szó, hogy az egyetemet hagyta ott a színészetért: „Az, hogy színésznő akarok lenni, későn kristályosodott ki bennem. Gimnázium után még két évig jártam az egyetemre olasz és film szakra, és még magamnak sem mertem bevallani, színész akarok lenni. Sosem vágytam arra, hogy híres legyek, de a színház világa, és amit a színészek csináltak, mindig lenyűgözött.”

„Én sötét tónusú emberként gondolok magamra, ugyanakkor nagyon közel áll hozzám a humor. Alapvető eleme a létezésemnek, bár az életben inkább talán szarkasztikus vagyok. Karcosabb, szikárabb a természetem, nem kifejezetten vígjátéki. (…) Szeretem meghallani a sugallatokat, figyelek a különböző jelekre, és nem kell mindennek úgy történnie, ahogy előre elterveztem. De ez nem volt mindig így. Korábban sokkal zárkózottabb, görcsösebb személyiség voltam. De ennek vége. Ma már szerencsére nem ragaszkodom a saját hülyeségeimhez” – árulta el Lovas Rozi.