„Egy színház legyen szuverén és mondjon igazat” – Mácsai Pál és Mácsai János válaszolt
2022. december 25., vasárnap 06:00
Egyikük ismert színész, rendező, színházigazgató; másikuk zenetörténész, hangszer-restaurátor. Irigység és rivalizálás nélkül néznek egymásra. Mácsai Pállal és Mácsai Jánossal apjukról, a megrángatott korról és a gyerekeknek átadott élettanulságokról beszélgetett a Magyar Narancs. Lapszemle.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Édesapjuk, Mácsai István festőművész száz éve született, ebből az alkalomból a Kiscelli Múzeumban Elmozdul a fal címmel kiállítás nyílt a műveiből. A felvetésre, miszerint 100 év már történelmi lépték, Mácsai János elmondta: „Ő maga nem távoli, jelen van, a képekben is, a gondolkodásomban is, van egyfajta párbeszéd köztünk. Az elmúlt évtizedben folyamatosan foglalkoztam a hagyatékával, ez is benne tartja őt a mindennapjaimban. A 100-as szám arra emlékeztet inkább, hogy megy az idő – bár lehetnénk éppen öregebbek is egy tízessel, mert elég késői gyerekek vagyunk.”
„Arra mindenesetre elég a 100 év, hogy lássuk, mi változik. Minden, ami nem fontos. De hogy mit jelent egy életív, abban mi éri meg és miért, mi a megkerülhetetlen, vannak e saját utak – ez az ő életében is, a miénkben is felmerül, és a válasz is nem-egyszer azonos” – teszi hozzá Mácsai Pál.
Az interjúban mindkettejük pályájáról szó esik. Mácsai János egy időben oktatott az SZFE-n, Mácsai Pál pedig Kerényi Imre osztályában végzett színészként. A kérdésre, 2 éve, amikor az SZFE hallgatói elfoglalták az egyetemet, hogyan figyelte az eseményeket, elárulta: „Szívből irigyeltem őket, szerettem volna akkor hallgató lenni. Nem a helyzetük, hanem az ellenállás emelkedettsége és igazsága miatt. Jó lett volna részt venni mindebben, nem csak őrt állni. Ritkán adódik ilyen makulátlan ügy. Nekik is meghatározó élmény volt, a színházhoz is, az élethez is.”
A színház, főként a kiélezett kultúrharc miatt, de talán a természete miatt is, rendszeresen politikai kontextusban szerepel a közbeszédben. A felvetésre Mácsai Pál kifejtette: „Kivonni a színházból a politikát, művészi emelkedettségnek hazudni a gyávaságot, az feltétlenül színháziatlan. De én nem úgy gondolok a színházra, mint politikai intézményre. Az kevés. Lényegében egy feladat van: egy színház legyen szuverén, és mondjon igazat esztétikai értelemben is, politikailag is. De beszólni a NER-nek, az még nulla. Érzelmi eseményt kiváltani a nézőben, amit lehetetlen elfelejteni, az valami.”
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Szerző: Csabai Máté