Idén ősszel debütált a Vígszínházban Nick Payne Inkognitó című drámája Kovács Patrícia és Márkus Luca főszereplésével. A közös munkáról a Glamour-nak meséltek. Lapszemle.

Kinek az agya lenne kutatásra alkalmasabb, mint a XX. század talán legnagyobb géniuszáé, Albert Einsteiné, amely 1955-ben eltűnt a boncasztalról és bizarr utazásra indult… Az Inkognitó története bár komoly tudományos és filozófiai problémákat vet fel, mégsem unalmas tézisdráma, hanem egy izgalmas időutazós történet nagy emberi drámákkal. Ehhez nincs szükség másra, mint négy színészre, akik számtalan érdekes karaktert játszanak el és három egymással összefonódó, kifejezetten érdekfeszítő történetre. Valamint arra, hogy a néző agya is tegye a dolgát, és a stimuláció hatására a töredékekből összerakjon egy mesét az emberi agy működéséről és természetéről.

A darab kapcsán Kovács Patrícia elmondta, az első perctől óriási kihívásként tekintett a produkcióra, mert rendkívüli és ritka lehetőségnek tartja, hogy a darabban végig ugrálni kell a szerepek között.

„Csodálatos volt Szőcs Arturral (a rendezővel) együtt dolgozni, mert amellett, hogy elképesztően felkészült volt, és az elején lefektette az alappilléreket, teljes szabadságot adott nekünk. Olyan volt minden próba, mintha beszabadultunk volna egy játszótérre. A bizalom és a következetesség tökéletes arányban volt egymás mellett” – mesélte Márkus Luca, aki arról is beszélt, hogy felemelő és inspiráló volt Kovács Patríciával dolgozni.

„Van olyan, aki kitárja a karját és az első perctől kollégaként kezel, és ott van a másik véglet is, amikor bármit is teszel le az asztalra, soha nem tudsz a három lépés távolságnál közelebb kerülni a másikhoz. Utóbbi elég bénító tud lenni, nagyrészt a női kollégáknál van ilyen tapasztalatom. Ez valószínűleg a nemünk általános szorongásaiból, frusztrációiból adódik. Úgy látom, hogy aki rendben van magával, aki tudja szeretni a saját korát, és ki tud teljesedni abban, sokkal nyitottabban viszonyul a fiatalabb kollégákhoz” – árulta el a színésznő.

Kovács Patrícia is megerősítette, hogy könnyen ment a közös munka, neki személy szerint nincsenek félelmei azzal kapcsolatban, hogy „jönnek a fiatalok”, ami ahhoz is köthető, hogy elégedett a pályája alakulásával.

„Bár visszajöttem a Vígszínházba, de megmaradtak a darabjaim a Centrálban, az Orlainál és a Játékszínben. Az elmúlt tíz év szabadúszásából több színházban is találkozhatnak velem a nézők. Azért adtam fel viszont a szabadúszó életemet, mert szerettem volna új arcomat is megmutatni, hálás vagyok, hogy a Vígszínház erre lehetőséget ad, például az Inkognitó című darabban. Sok lehetőséget kaptam a szabadúszó tíz évem alatt, de talán kicsit több volt az olyan darab, ami kevésbé kockázatos. Szerettem volna visszatérni nagyobb műhelymunkát igénylő darabokban” – tette hozzá a színésznő.

Márkus Luca új bemutatójáról, a Szeget Szeggel című darabról is mesélt, amelyben a női főszerepet alakítja. Rudolf Péter rendezésében, Izabellaként lép fel: „Sokféle kérdést vet fel ez mű, de elsősorban a hatalom személyiségformáló hatását, az emberi gyarlóságot, a szerelem öntörvényűségét és erejét próbálja meg felfesteni. Fontos állomás az életemben a tavaly bemutatott Sirály is, és a gondolatébresztő találkozás David Doiasvilivel, a darab rendezőjével. Neki köszönhetem, hogy ma már merek igazán szabadon próbálni, és nem félek attól, hogy valami rossz lesz, mert ezzel nem szabad útközben foglalkozni. Érdekes, hogy egy találkozás alapjaiban meg tudja változtatni, amit addig gondoltál magadról vagy a képességeidről” – árulta el a színésznő.