Már óvodás korában divatrajzokat készített, és a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt felelte: divattervező. Dolgozik színházban és a saját tervein, többek közt a Secondland upcycled projekten. Vecsei Kinga Rétát a Kultúra.hu kérdezte.

A teljes interjú ITT olvasható.

Kamaszkorában elhatározta, hogy a MOME-ra felvételizik. A kérdésre, miért volt egyértelmű, hogy a divat az ő útja, elmondta: „Az óvónénik mindig mesélték, hogy az én babáimnak a rajzokon nem pálcika ujjuk és lábuk volt, hanem rendes kezük műkörmökkel, és díszes magassarkú cipőt viseltek. Az egyik kedvenc bulim volt, hogy átmentem a nagymamámhoz, felvettem a magassarkúit, magamra aggattam a sálait, a ruháit, ezt persze minden kislány csinálja. Aztán telnek az évek, és ha a felnőttek megkérdezik: „mi leszel”, te rávágod: divattervező, furcsán néznek rád, vagy javasolnak valami tisztes szakmát. Most felnőttem, és azt mondhatom: tervező vagyok egy olyan országban, ahol a divatipar rendkívül kicsi, és a járványügyi helyzet miatt a szereplők többsége nagyon nehéz helyzetben van.”

„A tervező arról is mesélt, van egy szerelemprojektje, Secondlandnéven létrehoztam egy upcycled, válogatott vintage – mondanám, hogy – márkát, de ez valójában még nem egy brand. Legfőképpen, mert mellette színházban dolgozom és a Sparkle Le Monde-nál kreatív csapattagként, ahol a feladataim közé tartozik a cikkírás és grafikai munkák elvégzése” – mesélte Vecsei Kinga Réta.

Nemrég az Erkel Színházban a Szöktetés a szerájból jelmezeit tervezted. Arról szólva, mennyire áll távol a vintage-től az Operaház csilivili világa, kifejtette: „Azt is lehet okosan csinálni. A Szöktetés a szerájból esetében az volt a szerencse, hogy nem volt nagyszabású projekt, így nem arról van szó, hogy komoly „szeméthalmot” termeltünk. Eredetileg teljesen upcycled dolgot szerettünk volna, végig is néztem a raktár egy részét, de nem tudtuk megoldani. Akkoriban úgy volt, hogy négy szereposztásban megy majd az előadás, négy ugyanolyan kosztümöt pedig nem is tudsz újrahasznosított elemekből összerakni. Az a tervem, hogy a jövőben – ahol teret adnak ennek igyekszem összekötni a kétféle szemléletet. A Jurányiban szeptemberben bemutatjuk a Lars and the Real Girl (Plasztik szerelem címen ment magyarul – szerk.) című film színpadi változatát, amely egy autista fiúról szól. Németh Nikoletta remek darabot írt a film nyomán, de a magyar valóságba helyezve. Mayer Bernadette rendezi az előadást, akivel a főiskolán együtt dolgoztunk a Telma és Lujza című produkcióban. Nagyon várom ezt a munkát, mert a jelmezek hasonlóak lesznek a Secondland időtlen, vintage világához. Törekedni fogok rá, hogy a lehető legtöbb elem újrahasznosított legyen. (…) A színház egy másfajta alkotói tér, és hiányozna, ha nem lenne” – árulta el a tervező.

A teljes interjú ITT olvasható.