Tíz éven át láthatta a közönség a Győri Nemzeti Színház színpadán Katona Imre táncművészt, akinek közel három éve tragikus baleset után amputálták a bal lábát. Azonban nem adta fel, visszatért a győri teátrumba mint rendezőasszisztens. A Kisalföld.hu kérdezte.

„Nekem ez a teátrum gyermekkorom óta, amióta megismerkedtem a színházi világgal és épülettel, a szívügyem volt. Már gyerekszínészként játszottam Ács Jánosékkal, és később 10 évadon keresztül táncoltam, egészen a balesetig” – fogalmazott Katona Imre táncművész.

Az elmúlt évben sok változás történt a színház falain belül. A kérdésre, milyen érzés volt visszatérni, elárulta:

„Megfájdul a szívem, amikor táncosként hallok egy zenét, vagy látom a volt kollégáimat a színpadon, ahogy tempósan mozognak. Erre én még nem vagyok képes, igaz, ez csak technikai kérdés. Érdekes az élet, hiszen megkaptam A képzelt beteg című darabot, aminek a rendező pont azt az oldalát fogta meg, amivel mondhatni mentálisan én is túlélem a mindennapjaimat. Az apró poénkodásokkal és sok öniróniával. Nagyon jókat tudok magamon szórakozni annak ellenére, hogy a valóságban mi mindennel kell megküzdenem. (…)”

Az élet furcsa fintora, hogy Moliére A képzelt beteg című vígjátéka kapcsán tért vissza a győri kőszínházba. Azt is elmondta, voltak emiatt nehéz pillanatai: „A sors iróniája, hogy az előadás végén egy szívhang hallatszik, majd végleg leáll. Ez számomra nagyon rémisztő volt, mert ugyanezt átéltem. Nekem ez egyfajta tükör, hogy kezdjek el megbarátkozni a velem történtekkel, még akkor is, ha el van ásva mélyre bennem. De úgy fogom fel, hogy az élet az arcomba vágta mindezt, hogy kezdjek vele valamit.”

Szabó Lászlónak, a Puskás, a musical előadás producerének köszönheti, hogy színpadra állt a baleset után is: „Felkért az idén januárban megrendezett Év Sportolója Gálán, hogy vegyek részt az eseményen táncosként a Nemzeti Színházban. A baleset után ekkor táncoltam először. Szemkönnyeztető élmény. Ezenfelül a menyasszonyommal, Dániel Mercédesszel – szintén táncművész – volt szerencsém együtt táncolni. Csináltunk egy közös koreográfiát a jótékonysági estemre, amit Oroszlányban szerveztek nekem. Jó érzés, hogy bizonyos dolgokat meg tudok csinálni, viszont amíg a protézis nem olyan kaliberű, amivel nyugodt szívvel el tudok indulni bármikor a takarásból a fénybe, addig nem vállalkozom ilyenre. Inkább az irányítási, vezetői, koreográfusi pályán szeretnék tevékenykedni.”

Azt is elmondta, szakmailag nagyon szívesen szolgálja a Győri Nemzeti Színházat akkor, ha a szó szoros értelmében érzi, hogy a társulat minden tagja egyfelé evez: „Az együttesség szó nekem nagyon fontos, Földi Bélától tanultam, hogy nélkülözhetetlen a csapategység.”

Forrás: Kisalföld