Nemcsak a külsejük árulkodik arról, hogy szoros kötelék fűzi össze őket, hanem a habitusuk, az életszemléletük, az egymáshoz való ragaszkodásuk no meg a humorérzékük is. Ha akarnák, sem tagadhatnák le egymást, de miért is akarnák? Ellenkezőleg, Hegyi Barbara és a lánya, Rozi örömmel és megkapó őszinteséggel meséltek kapcsolatukról a Bestnek.

Az első találkozásról szólva, Hegyi Barbara felidézte: „Az egy igazán különleges pillanat volt. Egyrészt nekem a szülés nagyon jó élményként maradt meg, másrészt amikor Rozit rám rakták, mi ketten összenéztünk, egy mély, komoly, megértő pillantást váltottunk, amely messze fölötte volt egy csecsemő tekintetének – az tényleg egy katartikus pillanat volt, sosem fogom elfelejteni. (…) Az egy gyönyörű és megismételhetetlen momentuma volt a kettőnk közös életének.”

Rozit saját bevallása szerint gyerekkorától kezdve abszolút jó érzéssel töltötte el, hogy az anyukája sikeres és népszerű színésznő. „Mindig nagyon büszke voltam a mamára. Akárhányszor őt megtapsolták előadás után, én konkrétan zokogtam (mosolyog). Ma is meghatódom ezektől a helyzetektől. Mindig kimondottan büszke voltam arra, hogy milyen sokat dolgozik, és hogy milyen minőségi munkát tesz le az asztalra. Az is tetszett benne, hogy a színpadon kívül nem szeretett szerepelni, a színházból kilépve ő már az én mamám volt.”

Mint mondja, azt sem élte meg különösebben nehezen, hogy az édesanyját esténként sokszor elszólította a munkája.

„Sokszor gyötört a kétely, vajon nem követtem-e el hibát azzal, hogy viszonylag korán visszatértem a színpadra, és ezért nem tudtam Rozival annyit együtt lenni, mint szerettem volna. De úgy gondoltam, ha kiegyensúlyozott vagyok a hivatásomban, akkor jó mama leszek, mert akkor nem fogok egyfolytában a munka után vágyakozni, és nem fogom mártírnak érezni magam. Inkább megpróbálok a képességeimhez mérten a legjobban teljesíteni mindkettőben, tehát helytállni úgy is, mint mama, és úgy együtt lenni Rozival, hogy az valóban minőségi idő legyen, de fontos volt az is, hogy el tudjak menni dolgozni. Utólag visszagondolva, látva őt és látva a kettőnk kapcsolatát, nem döntöttem -rosszul” – fogalmazott Hegyi Barbara.

„Nekem a mama a legfőbb bizalmasom, ő az egyetlen, aki abszolút naprakész az életemből, aki ismeri minden gondolatomat, akivel mindent megbeszélek, és akivel megoszthatom a legbensőbb érzéseimet is. Rá mindig mindenben számíthatok. Ezért is ennyire szoros a kapcsolatunk” -tette hozzá Rozi.

Anya és lánya egyetértenek abban, hogy Rozi kamaszkora meglehetősen konkfliktusokkal teli időszak volt. „Utólag visszagondolva, be kell ismernem, hogy iszonyú nehéz tini voltam” – meséli Rozi. Míg Barbara mindig próbálta megérteni, igazodni a hullámzó kedélyállapotához: „A konfliktuskezelésről sok dolgot megtanultam azokban az években…”

Arról szólva, mi az, amit Barbara tanult Rozitól, úgy felelt:
„Attól, hogy van mellettem egy fiatal, újabb szempontok is felmerülnek, mások, mint amiket én gondolok, és azzal mindig jó szembesülni. Mindig jó meghallgatni olyasvalaki véleményét, aki még ha hasonlóan gondolkodik is, mint én, friss szemmel másképp lát, másképp gondol dolgokat. Ez amellett, hogy inspiráló, segít az eligazodásban.”

A teljes interjú a BESTben olvasható.