A Szkéné Színház egy újabb előadását, az Elemc. darabot láthatja a Jurányi Ház közönsége május 22-én a Színházteremben. A rendező, dramaturg, fesztiválszervező Bérczes Lászlóval beszélgettünk az Elemről és a 17. Ördögkatlanról.

2024. július 30. és augusztus 3. között kerül megrendezésre a 17. Ördögkatlan Fesztivál. Mit árulhatsz el a programról?

2008 óta szervezzük Kiss Mónival az Ördögkatlannak nevezett közösségi kulturális eseményt, vagy úgy is mondhatnám, találkozást. A 17. Ördögkatlan programja április végére nagyjából összeállt. Minden anyagi nehézség ellenére még mindig olyan műsort tudtunk színházilag, képzőművészetileg, komoly- és könnyűzeneileg összerakni, amivel, remélem, méltóak vagyunk a két védnökünkhöz, Törőcsik Marihoz és Cseh Tamáshoz.

„Szívirányból” csináljuk ezt a fesztivált évről évre, ami kizárja, hogy Ctrl+C Ctrl+V elvén rakjuk össze a programot, tehát ami tavaly működött, azt nem cseréljük ki valami hasonlóra. Megemlítek néhányat a sokszázból: a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész osztályának Árvácska előadása Vidovszky György rendezésében. Mivel nincs pénzünk kifinomult fény- és hangtechnikára, amit egy komolyzenei koncert igényel, ezért Dinyés Dániel, aki évek óta a fesztivál komolyzenei felelőse, azt találta ki, hogy a beremendi strand egyik medencéjére építsünk színpadot, ugyanis a víz jól viszi a hangot. Ez lesz a Vízhang-Színpad. A fesztivál egyik különleges eseménye lesz egy ősbemutató: a Drakula halála c. (vadiúj némafilm-remake).

Az 1921-ben készült és elveszett Drakula halála c. film alapján íródott regény volt a kiindulópontja az általunk rekonstruált forgatókönyvnek, amiből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának Média Tanszékének hallgatói leforgatták a remake-et. Magyar és francia zenészekből álló 15 fős zenekar kíséri majd a némafilmet, amihez Miquéu Montanaro szerezte a zenét, aki egyébként zenei workshopokat fog tartani. Az idei fesztivál mottója a mentés másként lett. Valamit, ami a múltban megtörtént, a kezünkbe veszünk, megforgatjuk, újrateremtjük. Mondok egy példát: tavaly jelent meg Háy János Háy-kódex c. verseskötete, amelybe a régi, magyar irodalom verseiből írt újakat. Ezeket a költeményeket a Szent Efrém Férfikar zenésíti meg, és a beremendi katolikus templomban mutatjuk be. Továbbá Korniss Péter Hosszú úton c. fotókiállításának egy része lesz látható a Vylyan terasz kiállítóterében.

Független, fiatal csapatok is a fellépők között lesznek, ahogy az ország színművészeti intézményei is képviseltetik magukat: Freeszfe, SZFE, Kaposvári Egyetem. Tavaly a Jurányi volt a díszvendége a fesztiválnak, és mivel olyan jól sikerült ez az együttműködés, idén is vendégül látunk pár előadást (Született: Wágner Emese, Mit csináljak, hogy jobban érezd magad). Tizedik alkalommal jön hozzánk a Wombo Orchestra, a katlanosok egyik kedvenc zenekara, ezúttal a tavaly elhunyt énekesnőjük nélkül. Egy emlékkoncertet szervezünk Julie tiszteletére, amelyen a Wombo-Rebellion együtt zenél a Psycho Mutants és a Besh o droM zenekarokkal, valamint Beck Zolival. 

Az Elem c. előadást is valakinek az emlékére ajánlottad: T.M. Törőcsik Marit takarja a monogram?

Igen. 2021 júniusában mutattuk be az Elem-et, és áprilisban halt meg Törőcsik Mari. A beszélgetőkönyv (Bérczes László életútinterjú könyve Törőcsik Mari címen 2016-ban jelent meg. – a szerk.) miatt is szoros kapcsolatban voltunk Marival. Túlélte a férjét, Maár Gyulát, és azzal vigasztalta magát, hogy haláluk után találkozni fognak a Fekete-tengerben, mert Maár Gyula hamvait Bajánál a Sugovicába szórták, és Mari kívánsága az volt, hogy az ő hamvait a Tiszába szórják, az volt az ő folyója. Úgy éreztem, hogy Mari története bizonyos értelemben rímel az Elemre, ahol egy élettől elköszönő idős asszony utolsó óráiban megidézi magának elhunyt férjét, hogy közös múltjukból előhívják életük egyes eseményeit.  

Ez az ötödik rendezésed, amelyben Háy János egyik szövegével dolgozol. Mi ez a vonzódás?

Háy egyik fő témája, hogy egy vidéki, falusi gyerek Budapestre kerül, hogyan asszimilálódik, hogyan őrzi meg önállóságát. Mucsi Zolival mindhármunkat összeköt ez az érzés. Szeretem János szövegeinek abszolút közérthetőségét. Nem populárisan fogalmaz, mégis mindenkit megszólít. Csupa olyasmivel foglalkozik (gyerekkor, szülők, szerelem, veszteség, gyarlóság, esendőség), amiről önmagára ismer a néző. Tökéletlenségben lehet megmutatni az embert. Ez a trilógia, amit az utóbbi években rendeztem tőle (Nehéz, A halottember, Elem) nagyszerű szerepeket kínál.

János szövegeiben nagyon sok humor van, tragikomédiákat ír. Minél nagyobb nevetés van az Elem elején, annál nagyobb lesz a sírás a végén. Én a színházban ennél többet nem tudok, egyszerre célozzuk az agyat és a szívet. Ehhez János szövege csodálatos kiindulópont és a szerencse összesodort három egymáshoz passzoló nagyszerű művészt: Kerekes Évát, Mucsi Zolit és Rozs Tamást. A Jurányiban az 51. előadást játszhatjuk májusban, ami azt jelenti, hogy működik ez az előadás, ez a trió. 

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Gordon Eszter