“Egyszerűen éreztem, hogy a Bábszínházban a helyem” – Több mint 50 éve játszik Blasek Gyöngyi

Gimnazista volt, amikor beállított Gobbi Hilda öltözőjébe azzal, hogy mivel a diákszínjátszók előadásában Aase anyót játssza, megtisztelné-e néhány tanáccsal. Tavasszal pedig Gobbi Hilda-életműdíjjal ismerték el csaknem 56 éve tartó aktív báb- és színművészi karrierjét. Blasek Gyöngyit a Kultúra.hu kérdezte.

Folytatást itt olvashat.

Több mint 50 éve áll színpadon. A kérdésre, hogyan őrzi meg a játékkedvét, Blasek Gyöngyi elmondta: “Ez ösztönös dolog. Emlékszem a pillanatra, amikor – Budán, a Bocskai úton laktunk – a Feneketlen-tó mellett sétáltam, és egyszer csak felötlött bennem: mi lenne, ha jelentkeznék a bábszínházba? Az Aladdin csodalámpája volt az első bábszínházi élményem, és élénken megmaradt. Attól fogva soha nem gondolkodtam azon, hogy mi tart a pályán vagy a bábszínházban:

egyszerűen éreztem, hogy itt a helyem.

Ráadásul az ember néha magát is meglepi: Balázs Zolival nagy találkozás volt a miénk jó néhány éve, amikor workshopot tartott a bábszínházban. Olyasmit sikerült belőlem felszínre hoznia, ami engem és a kollégákat is letaglózta.”

“A kollégáimnak – akiknek jelentős részét korábban tanítottam is – nagyon sokat köszönhetek, nagyon szeretem őket. A közös munkában mindig igyekeztem a másik alá simulni. Ebben a műfajban a csapatjáték különösen fontos. Érzésem szerint a bábosszakmán kívül dolgozók közül kevesen tudják, hogy a bábjáték milyen készségeket, figyelmet igényel. Máig megesik, hogy a báb szó hallatán elkezdik a kézfejüket rázni, hogy ja, tudjuk, tudjuk” – tette hozzá a színművész.

“Az én pályám nem valami tudatos, átgondolt út; mindig voltak benne „kavircok”, de aztán egyszer csak összefutottak a szálak, és a helyemre kerültem” – meséli Blasek Gyöngyi, aki háromszor felvételizett a főiskolára, de Gáti Józsefnél mindig elbukott.

“Akkor azt mondtam:

Csókolom, felejtsük el az egészet!

Az érettségi után Bende Miklós színész kurzusára jártam. Egyszer csak azt mondta: „Most átmegyünk a Semmelweis utcába, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába, és megnézzük Bánky Róbert kínai árnyjátékát. Bánky akkor már az Állami Bábszínház művésze volt, azontúl, hogy bábjátékos, rendkívül kreatív rendező és bábkészítő (Bánky Róbert később Blasek Gyöngyi férje lett, lányuk Bánky Eszter bábszínész, aki ugyancsak a Budapest Bábszínház társulatának tagja – a szerk.). Életemben először láttam kínai árnyjátékot.”

Folytatást itt olvashat.