Csankó Zoltán (Győri Nemzeti Színház), Földes Tamás (Budapesti Operettszínház) és Vlahovics Edit (szombathelyi Weöres Sándor Színház) színművészek a Kaszás Attila-díj idei jelöltjei. Ma éjfélig még lehet rájuk szavazni!

A Kaszás Attila-díjról:

 Kaszás Attila-díj rendkívüli elismertséget vívott ki magának az évek során, és nemcsak azért, mert a legkiválóbb művészek nyerték el eddig is, hanem mert a legdemokratikusabb elismerésként a szakma és a közönség választja ki a díjazottat.

A díj a magyar nyelven játszó színművészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila színművész szellemi hagyatékának ápolását szolgálja, hisz a fiatalon elhunyt színész mindig komoly szerepet vállalt azon társulatok közösséggé formálásában, ahol dolgozott. A díj odaítélésének egyik fő kritériumaként a kiemelkedő mesterségbeli tudás és művészeti teljesítmény mellett az adott társulatban vállalt jelentős közösségépítő szerepet jelölték meg az alapítók.

A közönség szavazatait egészen augusztus 23-án éjfélig várják.

A szavazáshoz kattintson ide!

Az idei jelöltekről:

Vlahovics Edit

Vlahovics Edit így ír pályájáról anyaszínháza, a Weöres Sándor Színház honlapján: „A Színművészeti Egyetemen 1986-ban végeztem. Osztályfőnökeim Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Major Tamás voltak. Majd Szolnokra szerződtem, ami igazán jó színházi műhely volt akkoriban. Később Nyíregyháza, majd Kecskemét következett. A Kecskeméti Katona József Színházban töltött éveket szintén meghatározónak tartom. Eztán szabadúszóként több színházban is dolgoztam: Szolnok, Budapesti Kamara és Tatabányai Jászai Mari Színház, valamint több alkalmi társulás. A Tatabányai Színház szintén nagyon szeretett, és fontos állomása az életemnek, több produkcióban is dolgoztam ott. Állandó szerződésben Sopronban voltam két évadot, játszottam a Budapesti Kamarában is. Jelenleg – a kezdetek óta – tagja vagyok a Weöres Sándor Színháznak. Van egy kislányom, Laura, aki voltaképpen már nagylány, nagyszerű ember, igen büszke vagyok rá.”

Vlahovics Edittel itt olvashatnak beszélgetést.

Csankó Zoltán

Csankó Zoltán 1983-ban kezdte meg tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1987-ben végzett Marton László osztályában. A főiskola elvégzése után az Arany János Színházhoz szerződött, majd 1992-ben a Radnóti Miklós Színház tagja lett. 2004–2009 között a Nemzeti Színház társulatának tagja, ahonnan Alföldi Róbert bocsátotta el. 2009-től szabadúszóként a Győri Nemzeti Színház csapatát erősíti, mellette vállal vendégszerepeket is.

Színpadi szerepei mellett gyakran szinkronizál, az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott szinkronhang. A gyerekek között is széles körű ismertséget biztosítottak számára a „Thomas” sorozatok (Thomas, a gőzmozdony; Thomas és barátai) epizódjainak szinkronizálása. Száznál több részben, több tucatnyi hangon szólalt meg. Gyakran szinkronizálja Christoph Waltz, illetve John Travolta színészt.

Csankó Zoltánnal készült interjúnkat itt olvashatják.

Földes Tamás

A Nemzeti Színház Stúdiójának elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai tagozatán végzett, de közben már megkapta az István, a királyban Koppány szerepét is, és Jean Veljeanként is láthattuk.1990-ben a Rock Színházhoz szerződött, ahol számos musical-főszerepet eljátszott: Nyomorultak (Jean Valjean), Evita (Che), Miss Saigon (John). A Rock Színház megszűnése után két évig a Budapesti Operettszínház művésze volt, ekkor játszotta el az Elisabeth-ben Lucheni szerepét, majd három évet töltött a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Játszott a Makrancos hölgyben (Petrucchio), a Bob hercegben (Plummpudding), A három testőrben (Porthos). Jelenleg megint a Budapesti Operettszínház tagja, emellett tanít a Pesti Broadway Stúdióban. 2005-ben jelent meg saját lemeze.

Földes Tamással készült interjúnkat itt érhetik el.

Kaszás Attila pályájáról:

Kaszás Attila Vágsellyén született 1960. március 16-án. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felvételt nyert a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolára. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színészként dolgozott. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja.

Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott.

Színésztársa, Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta megmenteni. A felvidéki származású művész március 23-án, 19 óra 40 perckor halt meg.

A jelöltekre a www.kaszasattiladij.hu oldalon adhatók le a szavazatok augusztus 23-án éjfélig – közölte.