20 éve a Katona József Színház tagja és büszkén vallja magát Zsámbéki Gábor tanítványának. Mesterekről, munkamániáról, a színházi kényszerszünet hatásáról is beszélt Elek Ferenc a Jelen folyóiratnak.

A teljes interjú a Jelenben olvasható.
Jelen 2020.12.10 – 46,47. oldal

A kérdésre, hogyan lehet úgy próbálni, hogy nem tudni, mikor lesz bemutató, a színész azt felelte: “Nagyon jó, hogy dolgozhatunk, együtt lehetünk, de a motivációból egy kicsit elvesz, hogy nincs előttünk konkrét premieridőpont. (…) Tavasszal nem csak a lezárás, hanem a bizonytalanság is nagyon megviselt mindenkit. (…) Pörögtem volna tovább, de üresjáratban találtam magam. Próbáltam beleszokni, meggyőzni magam, hogy most talán elmélkednem kellene, mert amikor tele a naptár, mindennel foglalkozol, csak a lényegeddel nem, de nem nagyon sikerült. (…) Nagyon tisztelem a nézőket is, hogy amikor éppen lehetett színházba jönni, eljöttek megnézni minket. Legszívesebben megöleltem volna őket egyenként” – árulta el Elek Ferenc.

Arról szólva, hogy munkamániásnak tartja magát, kifejtette: “Akkor vagyok boldog, ha tele van a naptáram és dolgozom, ha tudom, hogy van dolgom. 22 éve végeztem a Színművészetin, azóta állandóan játszom.”

Arról szólva, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem most támadások kereszttüzében áll, úgy fogalmazott: “Bárki bármit mond, az egyetem nyitott szellemű hely volt, ahol minden a munkáról szólt. A Katona is ilyen hely, itt is meló van és szabadság. Minden bántás azért fáj különösen, mert tudom, hogy azok az emberek, akiket támadnak, Zsámbéki, Székely, Máté soha nem foglakoztak direkt politizálással. A politika természetrajzával nyilván foglalkozunk a színházban. De hogy ennek láttán valaki esetleg magára ismer, az nem azért van, mert mi őt ábrázoljuk, hanem mert bizonyos karakterek a történelemben mindig ugyanolyanok – lehet, hogy inkább ezen kellene elgondolkodni.”

“Amikor a mesterem kint ült őrségben a Vas utcai épület erkélyén, ott kellett lennem vele. Fájdalmas nekem, amikor őt támadják. Meg másokat, akiktől nem csak tanultam, hanem most is tanulok – a fenébe is, ha bemegyek egy próbára, pedig nem is vagyok a színpadon, Ascher vagy Zsámbéki még mindig tudnak olyat mondani, amire azt mondom, ez mennyire jó. Különösen azoknak a támadásai dühítenek fel, akik nem ostobák, hanem tudatosan ártanak. Ők lesznek majd az üst alján” – nyilatkozta Elek Ferenc.

Arról szólva, hogy már 20 éve a Katona József Színház tagja elmondta: „Nagy itt maradó vagyok. Az alapítók közül szintén többen itt vannak ma is a Katonában. De sok új ember is érkezett, akik megtapadnak nálunk, úgyhogy például bitang jó rendezőink vannak minden korosztályból. A maradás vagy távozás nyilván személyiség kérdése is. Szerintem egy szakmában tisztességgel megöregedni óriási dolog. Az is, ha valaki a Katonában akar megöregedni. Megmondom neked a frankót, én.”

A teljes interjú a Jelenben olvasható.
Jelen 2020.12.10 – 46,47. oldal