Ismét közös bemutatóra készül a Szkéné Színház és az Ördögkatlan Produkció, Háy János legújabb drámáját Bérczes László rendezi.  Nem volt könnyű sorsa a szerző azonos című novellája nyomán készült Elemnek: olvasópróbáját január 4-én tartották, az eredeti tervek szerint ugyanis március 5-én került volna sor a bemutatóra. Ám az elhúzódó járványhelyzet miatt több részletben zajlottak a próbák, de június 23-án végre közönség előtt is debütálhat az előadás.

Férfi: Mindenki egyedül hal meg.
Nő: De nem mindegy.
Férfi: Mi nem mindegy?
Nő: Hogy ki van melletted.
Férfi: Mikor?
Nő: Amikor egyedül meghalunk.
(részlet)

A József Attila-díjas Háy János drámái egészen a 2010-es évek eleje óta jelen vannak a színház repertoárján, a nevével fémjelzett előadások már számos hazai fesztiválon szerepeltek.  A Szkénéhez szintén szorosan kötődő Bérczes Lászlót a szerző állandó rendezőjének is tekinthetjük, hiszen mind az országban, mind a határon túl nagy sikerrel viszi színre a legújabb Háy-darabokat. Az Elem ötödik közös produkciójuk: korábban a Pityu bácsi fiában (Beregszász), A Gézagyerekben (Szabadka), Nehézben (Bárka Színház), A halottemberben (Szkéné Színház) dolgoztak együtt. Ez utóbbi munka 2017-ben elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhétől az Évad Legjobb Magyar Drámájának járó elismerést is. Legújabb közös munkájuk – pontosabban: lemerülő játékuk – stílusát tekintve csatlakozik a korábbi szövegek sűrű iróniájához, a humor fájdalma ezúttal az elmúlás abszurd, felfoghatatlan tényéből ered.

„Az idővel való küzdelem, azt hiszem, az emberi lét legnagyobb eseménye attól fogva, hogy Ádám és Éva kilépett az édenkert tudatlanságából.” – olvashatjuk Háy János szavait a Helikonon. 

Mucsi Zoltán, akárcsak Bérczes László, ugyancsak folyékonyan beszéli a Háy-szövegek összetett színházi nyelvét, közös munkáik hosszú ideig a Szkéné legnépszerűbb előadásai közé tartoztak, gondoljunk csak a Nehézre – amelyért 2011-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón és a Színikritikusok Díjátadó Gáláján egyaránt a legjobb férfialakításért járó díjjal jutalmazták –, A halottemberre vagy A lány, aki hozott lélekből dolgozottra. 

„Háy János műveit mindig átitatja egyfajta különleges humor, a történetekben mindig van valami húsbavágó, amelyekkel azonosulni tud az ember. Vagy azért, mert a saját bőrén tapasztalta, vagy azért, mert az ismerőseivel történtek meg a leírtakhoz hasonlók. A szereplők legtöbbször átlagemberek, akik hétköznapi traumáktól szenvednek, a sorsukkal küszködnek, vagy épp belenyugodnak.” – nyilatkozta Mucsi Zoltán közös munkáikról.

A jól összeszokott alkotócsapathoz ezúttal Kerekes Éva, az Örkény Színház színésznője csatlakozik. A kétszereplős előadásban a színészek számos karaktert megformálnak: hol fiatal szerelmesek, hol zsörtölődő nagyszülők, apák, anyák, gyermekek – játékukban voltaképpen egy egész családfa körvonalazódik. Az időbeli és narratív rétegzettséget Rozs Tamás csellista, zeneszerző folyamatos jelenléte teszi igazán érzékletessé. 

„Ki mire emlékszik? Ki hogyan emlékszik? Van-e a kettő között átfedés? Emlékeink értelmezése segít, közelebb visz a megértéshez, az összegzéshez, vagy épp ellenkezőleg? És legfőképp, megértheti-e a férfi a nőt valaha, vagy egy kapcsolat, házasság folyamatos balanszírozás, kompromisszumok kötelező sorozata? Rengeteg kérdést vet fel az Elem, Háy pedig a tőle megszokott nyers őszinteséggel, feszes párbeszédekkel hozza közel az olvasóhoz, nézőhöz szereplőit.” – olvashatjuk a Nullahategyen. 

Az előadás letisztult látványvilágáért a Junior Prima-díjas Cziegler Balázs felel, dramaturgként a rendező állandó munkatársa, Kiss Mónika segíti a csapatot. Az előadás júniusban kétszer – 23-án, illetve 24-én látható –, a jegyvásárlás ide kattintva érhető el. 

Részlet az előadás próbanaplójából:

„Bérczes László szerint egyre szegényesebb az előadás, ugyanis kikerülnek az olyan triviális nézősegítő eszközök, mint teszem azt a kellékek. Szövegösszemondást indítványoz, de Kerekes Éva két szóval helyreteszi: „Ne szarakodjunk!” A nevetés, nos, a halálos Háy-mondatok ellenére gyakori velejárója a próbáknak, de aggodalomra semmi ok: ha valaki netalán félrevezetően jól érezné magát, máris ott terem Mucsi Zoltán, a giccsellenőr, hogy emlékeztessen azokra a megoldhatatlan feladatokra, amelyek elé csak egy olyan kortárs író állítja az emberfiát, aki tökéletesen semmibe veszi a színház szabályait (Hála istennek. Elvégre Petőfi óta tudjuk, hogy a szabály semmi más, mint a sánta középszerűség mankója). „Nem szeretem, amikor valaki jól érzi magát. Nem tesz jót a lelkemnek.” – veti oda Mucsi, mikor már a harmadik jókedvhullámot kénytelen félbeszakítani.

Aztán elindul végül a kamera. Kerekes Éva mosolyog, azzal a játékossággal, ami kizárólag akkor lehet a miénk, ha már mindent tudunk az életről. Az ilyen mosolyhoz csak derűs napok tartozhatnának, de nincs az istenben kellő felszabadultság ahhoz, hogy boldognak lássa az embert: a játékosság mindig csak utolsó ajándék.

Rozs Tamás – avagy fedőnevén Rozscipó – csellózni kezd, a színészek egyszerre igazodnak a zene és az elmúlás ritmusához. Nem könnyű feladat, de persze senki nem a megúszásra szerződött.

Az Elemben ugyanis az emberi esetlenség hajlíthatatlan törvényei érvényesülnek: a végtelen banalitás, a szüntelen önigazolás, a millió kimondatlanság, és az újra és újra feltámadó hinni akarás. És persze végig ott a legnagyobb kérdés: hogyan lehet érvényesen leélni az utolsó éveket?”

Játsszák: Kerekes Éva, Mucsi Zoltán és Rozs Tamás

Díszlet- és jelmeztervező: Cziegler Balázs
Dramaturg: Kiss Mónika
Videó: Újvári Csaba
Rendező: Bérczes László

További információk és jegyvásárlás itt.

Fotó: Gálos Mihály Samu