“Úgy gondolom, hogy egy IFJÚSÁGI jelzővel aposztrofált színház a gyerekeket jól ismerő szakmai vezetést és koncepciót kíván. A Pesti Magyar Színház nevében megjelenő CSALÁDI jelző pedig egy nemes célt jelöl. Egy jó gyerekelőadás egyetemes. Kivitelezésében, esztétikájában és tartalmában egyaránt élményt nyújt, ezért a felnőttek, a szülők, a pedagógusok is élvezik, őket is magával ragadja a játékosság, a humor, a költőiség, a mívesség, az érzelmek, a gondolatok igazsága. A jó gyerekelőadás érvényes. Katarzishoz vezet” – írja Halasi Dániel színházrendező, aki Szabó Attila és Veres András rendezőkkel közösen indul a Pesti Magyar Színház – Ifjúsági és Családi Színház vezetésére kiírt pályázaton. Az alkotók az alábbiakban nyilvánossá teszik pályázatukat.
Részlet a pályázatból – Bemutatkozás:
Gyermekszínházi rendező vagyok. 2013-ban szereztem diplomámat a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházrendező szakának Bábszínházrendező specifikációján. Azóta is folyamatosan a szakmában dolgozom, az ország valamennyi bábszínházában megfordultam (egri Harlekin Bábszínház, pécsi Bóbita Bábszínház, zalaegerszegi Griff Bábszínház, miskolci Csodamalom Bábszínház, kecskeméti Ciróka Bábszínház, veszprémi Kabóca Bábszínház, Békéscsabai Napsugár Bábszínház), sok helyen visszajáró rendező vagyok, miközben számos kőszínházban (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, debreceni Csokonai Nemzeti Színház, szombathelyi Weöres Sándor Színház, kaposvári Csiky Gergely Színház, Pesti Magyar Színház) is létrehoztam gyerek és ifjúsági előadásokat. Pillanatnyilag a 47. előadásomat rendezem Szombathelyen. A Pesti Magyar Színházban két előadást rendeztem (Tündér Lala, A Kincses sziget). Két évadon keresztül voltam (2018-2020) vezető rendezője az Egri Harlekin Bábszínháznak. Az elmúlt három évben (2020-2023) osztályvezető tanára voltam a Pesti Magyar Színiakadémiának, amely újabb fontos állomása lett az életemnek.
(…)
Mindig is a csodát kerestem. A megmagyarázhatatlant, a lélekkel telítődött pillanatot. És mindig is azt akartam, hogy át tudjam adni ezt a csodát. Ezért lettem gyerekszínházi rendező. Művelni szeretem mívesre faragva, élettel megtöltve. Ezért hiszek abban, hogy a színház igenis élő műfaj, ma is korszerű, igényes hitvallás a világ játéktermészete mellett. Mert játszani kell, nevetni kell, sírni kell.
A játék épp úgy kell, mint a katarzist megélő lélek megnyugvása. A játék varázslattal telít, csodát tesz. És ha ezt a csodát elveszítjük, akkor elbillen a világ serpenyője. Ahhoz, hogy felnőtt emberként hinni tudjunk a világ játéktermészetében, kiszámíthatatlanságában épp úgy, mint szigorú törvényeiben, és ne zárkózzunk be szűklátókörűen saját magunkba, fontos, hogy gyerekként minél intenzívebben meg tudjuk élni a világ mesékbe zárt tanításait a csodákról. Igenis vannak segítőink, igenis legyőzhetjük a sárkányainkat, megkaphatjuk a fele királyságot, és a megérdemelt szerelmet. Igenis lehet boldogan élni, de csak állhatatos, kitartó munka árán. Erre tanítanak minket a mesék. Ezt a tudást akarom átadni, ennek a hitét és bölcsességét. Ezért dolgozom gyerekszínházban.
A csodát művelni tudás, szakértelem, hit és elhivatottság. És a csoda szót bátran felcserélhetjük mindazokkal a szavakkal, amik komolyan jelzik az emberi munka értékét. Számomra a csoda is etikai kérdés.
Ezen elhivatottságom következő állomásaként szeptembertől a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Művészeti Igazgatás és Művészetmenedzsment szakán folytatom tanulmányaimat. Teszem ezt annak érdekében, hogy bár szabadúszó színházrendezőként számos tapasztalattal a hátam mögött elfogadó vagyok az állandó utazással, mégis, elérkeztem életemnek ahhoz a szakaszához, amikor az eddig megszerzett tudást, tapasztalatot az állandóság, a társulatépítés, a vezetői ambícióim megélésére szeretném fordítani. Egyfajta összegzés ez, és a továbblépés lehetősége.