Színpadra íródott, de valójában nem drámai helyzetekből épül fel O. Horváth Sára Életigen című darabja, melyet június 8-án mutatott be a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház a Kamarateremben. Kiliti Krisztián rendező szerint inkább forgatókönyvre emlékeztet a szöveg, mely többsíkú és rengeteg témát érint, ezenkívül a zene is fontos eleme a produkciónak.
A szerző, O. Horváth Sára elmondta, hogy valójában egy új színpadi formával kísérletezett, amikor egy trilógia második részeként megírta az Életigen című darabot, melynek központi témája a hiány érzete, a halál és az ehhez kapcsolódó félelmeink. A szereplőket különböző terekben és élethelyzetekben ábrázolja, de történeteik és gondolataik rezonálnak egymásra közvetetten és közvetlenül is.
„A valóságban is így van, hasonló dolgok történnek velünk, olykor egy életen belül is ismétlődnek különböző sémák. Azt érzem, hogy közösek a történeteink, csak nem tudunk róla. A valóság komplexitását próbáltam megmutatni” – nyilatkozta az Életigen című darabról a fiatal magyarországi drámaíró, aki rendezői szakot végzett Marosvásárhelyen.
Az előadás rendezője, Kiliti Krisztián rendkívül izgalmasnak tartja ezt a szokatlan, epikus formát, melyben inkább témák, mint helyzetek sorjáznak, azért döntötte el, hogy ezt a darabot viszi színre Sepsiszentgyörgyön. Bár a szöveg meglehetősen komor témákat feszeget, az alkotók igyekeztek megtalálni a derűt a bemutatott sorsokban. Mindig van remény – üzenik, de csak akkor lehet túllendülni a nehézségeken, ha felvállaljuk, és nem próbáljuk letagadni ezeket. Az élet igenlése csak a halál tükrében tud igazán erőssé válni.
„Amikor kiszednéd a nyilat, azzal írod alá a halálodat. Szétroncsolod a tested, és belehalsz. Viszont ha megfogod a nyílvesszőt, amíg még a testedben van, és áttolod saját magadon, a nyíl hegye nem tépi ki a húst, mint kés a vajon, átmegy a testen. És túlélheted” – mondja Teó, a darab egyik szereplője.
A nyolcvanas évek népszerű svéd zenekara, az Abba slágerdalai foglalják keretbe a produkciót, mely a rendező szerint minden szempontból kísérleti előadásnak számít. Lesz benne éneklés és tánc, közös jelenetek és hosszú monológok, erős érzelmek és interjúszerű tárgyilagosság, magány és egymásra hangoltság. Ezenkívül fontos eleme a darabnak a hit, a szakralitás.
A dráma központi alakja Meryl Streep amerikai színésznő, az ő személyisége és a hozzá való viszonyulások alkotják egy jelentős részét a darabnak. Mindenki a saját sorsát éli, saját szólamát énekli, de egy átfogó szimfóniává szeretnék formálni az előadást, mely életünk legfontosabb kérdéseit foglalja magába.
Kiliti Krisztián Veszprémben született, Balatonfüreden töltötte a gyermekkorát. Veszprémben egy reál gimnáziumba járt, ott kezdett el diákszínjátszással foglalkozni, és mint minden tinédzser, az írásba is belekóstolt. Évekig zongorázni tanult, aztán bekerült egy musical társulatba, ahol egy ideig az éneklés töltötte ki az életét.
Többször sikertelenül felvételizett a budapesti színművészeti egyetem színész szakára, aztán a marosvásárhelyi művészeti egyetem teatrológia szakán próbált szerencsét, ahová bejutott.
Két év után abbahagyta a teatrológiát, és átiratkozott az egyetem színész szakára, ahol végül lediplomázott, utána pedig a rendező szakot is elvégezte Bocsárdi László osztályában. Rendező szakos vizsgaelőadása is egyben az Életigen című előadás.