Veiszer Alinda legújabb műsorában a Balázs Béla-díjas Szász János rendezővel, egyetemi tanárral, érdemes és kiváló művésszel beszélget.
Ezekkel az első mondatokkal:
“Nem úgy megyek Amerikába, hogy nyitott ajtók várnak, és azon csak át kell menni, hanem egy ismeretlen világba megyek. (…) Sok barátom van, ismerőseim, ők visszavárnak, segítenek, ahol tudnak. De nincsenek szerződéseim, gyakorlatilag munkát keresni megyek” – kezdi az interjút Szász János, aki azt mondja, „rohadt fájdalmas dolog” elmenni, búcsúzni.
Hogy miért megy Magyarországról? A kérdésre felidézi: egyszer már hazajött Amerikából, hogy itthon lehessen, és „szeretem ezt a helyet még most is, de eljött az a pillanat, amikor elindulok.”
“Azért indulok most, mert… Mindennek az eredője ez a február 5-i dolog. Amit megelőzött az, hogy én eljöttem az SZFE-ről… A kettő nagyon szoros összefüggésben van…”
(Február 5. az a nap, amikor a házkutatás zajlott Szászéknál. A rendőrök a magyar orvosok által szétválasztott bangladesi ikerpárról készülő dokumentumfilm körüli konfliktus kapcsán szállták meg aznap a rendező otthonát, a konfliktusról itt írt bővebben a Telex.)
“Igen, és ebben megbocsáthatatlan dolgok vannak. Nem is az engem és a feleségemet ért inzultusról beszélek, nem is arról, hogy mindketten 40 fokos lázasak, covidosok voltunk. Hanem arról, hogy van egy 8 éves gyerekem, van egy 15 éves gyerekem, és azt a képet, amikor pisztollyal felmennek a két gyerekemhez a hátam mögött megbeszélni, hogy az apádnak hol vannak az eszközei, és azt a képet, amikor a kisebbik fiam az üvegajtó mögött nézi, hogy mi történik a szüleivel, azt én nem felejtem el.
És nem is fogom, akarom, tudom megbocsátani”
– mondja Szász János.
“Engem felkért egy Pataky nevű doktor, hogy lefilmezzem ezt az akciót, a bangladesi ikrek szétválasztását, ami szerintem maga volt a csoda. Valószínűleg rájött menet közben, hogy én nem vagyok egy udvari filmes, aki majd úgy csinál filmet, ahogy az neki jó. Hiszen kiderült a végén, hogy neki mi volna jó… Az a sikerpropaganda, amit magáról és az akcióról próbált közvetíteni nem szólt azokról az orvosokról, akik ezt a műtétet elvégezték (és akik utóbb mind kiálltak Szász János mellett, a szerk.)(…) Egy nap arra ébredtünk, hogy a 14 éves fiamnak írt egy komoly jelzőkkel tűzdelt levelet, amiben az állt: “tudja meg a világ, hogy kicsoda az apád”. Dermesztő volt… Azt hittem, hogy nem is igaz. Nemcsak a gyerekemnek írt, hanem a kollegáimnak, a barátaimnak is elküldte ugyanezt az üzenetet” – emlékezett Szász János.
Két ajánlattétel is történt. Szász felajánlotta Dr. Patakynak, hogy elküldi a kért nyersanyagot az összes orvosnak, aki részt vett az ikrek szétválasztásában, beleértve Patakyt. Pataky pedig felajánlotta, hogy fizet azért, hogy kizárólagos joga legyen a nyersanyag felett.
“Én viszont szeretnék tükörbe nézni” – nyilatkozta Szász János, aki nem ment bele az üzletbe, árulásnak érezte volna a többi orvossal és saját magával szemben is.
Azt is elárulta, az ügy kapcsán kapott olyan üzenetet, miszerint “nem kellett volna elmennie az SZFE-ről és felszólalnia”. A kérdésre, ezt ki jelentette ki, annyit mondott: egy barátnak említette egy politikus. “Hogy micsoda? Az a gond, hogy elmentem az SZFE-ről? Hogy az első osztályomban ott ült Mundruczó Kornél és Petrányi Viki, az utolsó előtti osztályomban ott ült Nagy Dini, hogy tanítottam a Kovács Pistát, aki diák-Oscar kapott?” – kérdezte Szász.
“Én végignéztem ezt a fajta honfoglalást, ami az Szfe-n zajlott. A honfoglalók egyébként ugyanezeken az egyetemi helyeken tanultak, mégis mindenféle nosztalgia nélkül döntötték le. Pedig csinálhattak volna egy másikat. De nekik nem ez kellett. Nekik az kellett, hogy mi takarodjunk”
– tette hozzá a rendező.
“Irtózatos mennyiségű etikai, erkölcsi dilemma elé kényszerítette ez a helyzet a diákokat. Ezernyi Zoom megbeszélésnek voltam tanúja, hogy ki mit csináljon, hova menjen, de “ha maradok, akkor áruló vagyok”…. Nézni ezeket a fiatalembereket, akik gyakorlatilag ebbe tönkremennek és azt érezni, hogy ebben nem tudsz segíteni, hogy nem számítanak a mondatok, hanem az egész abszurd helyzet megfejthetetlen, érthetetlen, befogadhatatlan… Miért csinálják? De hogy csinálhatják? Fiatalokkal? Ezek a csávók, akik jönnek és elfoglalják az egyetemet…? És majd ezek az emberek fognak tanítani újabb fiatalembereket? Honnan van a morális felhatalmazásuk ahhoz, hogy tönkretegyék azt a százat, akit tönkretettek? Mert ez történet. Mert a diákok pontosan tudják, hogy a Freeszfe-n a tanáraik nem fognak fizetést kapni és ez nagyon más helyzet…” – fogalmaz Szász János.
“A vasfüggöny lement a lelkemben. (…) Átgázoltak rajtunk és én ezt nem tűrhetem el, mert bűntelen vagyok. (…) Ha itt maradok, akkor papucsban fogok járkálni, barátságtalanul fogok cigizni, közben durván fogok a gyerekeimhez szólni, mert azt fogom magamban gondolni, hogy viselhettem el szó nélkül ezt az egészet és ezt nem akarom. Belső emigrációban éltem hónapokig és ezt nem akarom, mert tűrhetetlen. Nem lehet tovább nyelni” – közölte Szász János.
További részletek derülnek ki Veiszer Alinda mélyinterjújából.
A rendező arról is beszél, miért döntött úgy, hogy nem rendez a Nemzetiben, hogy mi volt a bizalmi válság, ami miatt elhagyta a Hunyadi-filmet, mi történt Andy Vajna halála után és arról is mi a következő filmterve.
A beszélgetés itt tekinthető meg.
Forrás: Veiszer Alinda, Színház Online