Újabb nagy veszteség érte a magyar színházi életét. Életének 67. évében hosszú, méltóságteljesen viselt betegség után elhunyt Dobák Lívia Jászai Mari-díjas, Bálint Lajos-vándorgyűrűvel kitüntetett dramaturg.
„Dobák Lívia 1982-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti szakát. Számos vidéki színházban dolgozott dramaturgként, és egyengette a kortárs magyar drámaírók útját. Pécs, Debrecen, majd ’93-tól a Budapest Bábszínház következett, míg 2011-2016. között a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti vezetője volt.
Rendszeresen részt vett a Színházi Dramaturgok Céhe munkájában, a kortárs magyar drámák megírását elősegítő Nyílt Fórum szervezésében. Olyan írók köszönhették neki indulásukat, mint Parti Nagy Lajos, Háy János, Garaczi László, Varró Dani, Darvasi László vagy Borbély Szilárd.
Emlékét megőrizzük” – közölte a Magyar Színházi Társaság és a Színházi Dramaturgok Céhe.
„Én sosem éltem színházon kívül. Ez kínosnak tűnik ennyi idősen, de tényleg nem tudom, hogy milyen nem színházban élni. A szüleim is színházban dolgoztak” – nyilatkozta egy interjúban Dobák Lívia.
Annak idején felvételizett a színművészetire, el is jutott a második rostáig, de úgy érezte, nem volt benne elég tehetség. „Nagyon örülök, hogy nem jutottam tovább. Tizennyolc évesen bekerültem a Vígszínházba asszisztensnek. Ott nagyon erős volt a kortárs dráma vonal. A másik oldalról kezdtem el nézni a színházi alkotófolyamatot. Valló Péter, akkor már nagyon sok, kisebb dramaturgiai munkát rám bízott, ez elkezdett érdekelni. Amikor elvégeztem a magyar- történelem szakot, rögtön indult levelezőn egy színházelméleti dramaturg szak. Várkonyi Zoltán biztatott, hogy vágjak bele. Még nem végeztem, már Pécsre kerültem dramaturgnak” – mesélte Dobák Lívia.
„Magyarország legjobb dramaturgja, Czímer József mellé kerültem. Mindig azt mondta, a dramaturg soha ne hagyja, hogy szolgává tegyék. Ez nagyon belém vésődött. A kétezres évek közepéig úgy tűnt, hogy megvalósítható, hogy olyan helyen dolgozzak, ahol a szavam jelent valamit. Egy hosszabb távú dramaturgiai tervvel az ember meg tudja határozni egy színház arculatát. Aztán azzal kellett szembesülni, hogy ma már a produkciós dramaturgság működik. Nagyon kevés rendező maradt, akivel én olyan jól tudtam dolgozni, mint Valló Péterrel” – emelte ki a duol.hu beszélgetésében.
A dunaújvárosi munkáról úgy fogalmazott, az eleje nagyon nehéz volt. „Mindenhol más, de ez egy speciális hely. Ez a színház – és ezt csak meghatottsággal tudom mondani – annyira családias. Más kőszínházban nincs olyan, hogy a színész azt mondja: dolgozzunk még, hogy jobb legyen egy jelenet, és nem az óráját nézi” – hangsúlyozta Dobák Lívia.
„Igazából gyerekkorom óta az érdekel, amit most csinálok. Teljesen elérhetetlen dolognak tűnt. Régen nem is volt ilyen, hogy művészeti igazgató, aki nem rendező. Kicsi koromban ültem a veszprémi színészházban és szereposztásokat csináltam, beosztottam, mikor megyünk tájra, mert ez volt a mániám. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg. Én már elmondhatom, hogy elértem, amire vágytam” – tette hozzá a dramaturg, aki akkoriban a Bartók művészeti vezetője volt. A teljes beszélgetés itt érhető el.