Haumann Péter méltósággal viselt hosszú betegség után hunyt el szombaton délután – tudatta a család az MTI-vel.
Haumann Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet színésze nyolcvanegy éves volt.
1973-ban került a Madách Színházhoz, ahol számos jelentős szerepet játszott, és a társulat vezető művésze lett. 1988-ban a Nemzeti Színházhoz, majd az Arizona Színházhoz, egy évre a Radnóti Színházhoz szerződött, 1994-től 2016-ig a Katona József Színház tagja volt, majd szabadúszó lett.
A Kossuth-díjas színészt olyan darabokban láthatták a nézők, mint a Szókratész védőbeszéde, A fösvény, Az eltört korsó, Az ügynök halála, az Őrült nők ketrece.
Játszott többek közt a III. Richárd, a Woyzeck, a Szenvedély, a Szürkület, az Indul a bakterház vagy a Kalandorok című filmekben, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Ádám Ottó, Ascher Tamás, Fehér György, Dömölky János és Mundruczó Kornél.
Több filmben és számos tévéjátékban is szerepelt, köztük volt a Forró vizet a kopaszra, a Fekete gyémántok, a BÚÉK, a Hajnali háztetők, az Anna filmje, A hídember, a Szabadság, szerelem és a Kalandorok. Felejthetetlen alakításainak egyike a Patás figurája Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének filmes feldolgozásában.
Több mint háromszáz alkalommal játszotta el Tust, a kivénhedt színházi macska szerepét a Madáchban, a Macskák című musicalben. A közönség a Macskák 1500. előadásán láthatta utoljára játszani.
Rendezéssel is foglalkozott, hat darabot vitt színre.
Művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
Haumann Péter egy korábbi interjúban arról beszélt, hány szituációt tud felidézni a pályájáról, amivel elégedett: “Emlékezetes volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa és a Szókratész védőbeszéde, amit 29 évesen adtam elő és gyakorlatilag végigkísérte a pályámat. A színészet legértékesebb részének a csend lélektanát tartom. Én hiszem, hogy a szünetnek ereje és értéke van, és ez a szünet csak akkor él, ha aznap jó vagyok, felkészült, kondicionált.
A nézőben pedig megmaradhat egy-egy ilyen katartikus színházi élmény emléke, a tudata mélyén nyomot hagyhat, és ettől talán változhat is.
Erről jut eszembe, múltkor megállított egy férfi az utcán, közben rám mutatott az ujjával. “Ne segítsen! Várjon, tudom ki maga. Hogy is hívják?” “Haumann!”- feleltem. “Jaj, tudtam! Nagyon szeretjük magát a feleségemmel, mindig mondom neki, hogy jöjjön be a konyhából mert itt a Haumann. Múltkor is bejött valami ajtón, és sírtam a röhögéstől.” “De miben látott?” – kérdeztem. “Várjon, azt már nem tudom. De ahogy megállt!” Ha több nem is, de ennyi szerintem megmaradt belőlem ebben az emberben. Ennyi marad egy színészből” – fejtette ki Haumann Péter.
Művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Halhatatlanok Társaságának 1997-ben lett tagja, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Prima Primissima díjat, 2010-ben a nemzet színészévé választották. Három gyermeke közül Petra és Máté is a színészpályát választotta.
“A színész lelkének van egy olyan tulajdonsága, hogy ha egy leírt szöveg – legyen az Shakespeare vagy egy mai kabaréjelenet – megérint benne valamit, akkor az rávilágíthat benne egy adott pillanatra. És ettől kivirul benne, hogy vele is megtörtént valamikor ez vagy valami hasonló, amire csak ekkor csodálkozik rá. Ez egy rendkívül szórakoztató dolog tud lenni – ha nem éppen kínzó.
De a színész lelke alkalmas arra, hogy rég elfelejtett és szél által homokkal befújt dologról egy mondat egyszer csak lefújja a port, és ott virágzik valami, ami valóban megesett vele”
– vallotta Haumann Péter.
Utolsó interjúját múlt év végén, az Erzsébetváros.hu-nak adta. Ebben azt üzente: „Az emberi gyűlölködés és gáncsoskodás elszomorít. Drukkolok a gyerekeimnek és a fiataloknak!”
„Soha nem felejtem el azt a Zárórát, amelyikben Haumann Péter volt a vendég. Adás közben megcsörrent a telefonja, ő felvette, a fia volt, Máté. Elkezdtek beszélgetni, én csak néztem, hogy hát felvétel van. Erre ő zavarba jött, rám nézett, és azt mondta Máténak, hogy jajjajjajj, adásban vagyok, puszi puszi, majd hívlak. Benne hagytuk, mert megtisztelő volt, hogy így elengedte magát, elfelejtette, hol van. Mesélt arról is, hogy milyen volt a Szókratész védőbeszédét elmondania 10 ember előtt. Nemhogy feladta volna, sokkal erősebb lett mint valaha. Aztán buliztunk együtt, még a Katona tagja volt, imádtam kedves volt és jófej. (Gyerekként egy gyerekszínész válogatáson a színészbüfében ültem anyukámmal, amikor ő bejött, és én felkiáltottam, anya, itt egy színész! Persze tele volt színésszel a büfé, anyukám égett.) Láttam A mi osztályunkban egy monológban csak neveket sorolni, és sírtam. Csodálatos tehetség” – írta közösségi oldalán Veiszer Alinda műsorvezető.
„Az egyik legnagyobb volt. Színészként is, Emberként is! Hatalmas alakításai voltak színpadon és filmekben egyaránt! Vele ismét fiatalságunk, életünk egy fontos darabkája távozott a Mennyországba. Sokat vesztettünk a halálával. Rengeteget. Isten Önnel, Művész Úr” – fogalmazott Vujity Tvrtko.