Életének 83. évében meghalt Jiří Menzel cseh filmrendező. A cseh újhullám egyik leghíresebb alkotója forgatókönyvíróként, színészként és színházi rendezőként is dolgozott. 1967-ben Oscar-díjat kapott a Bohumil Hrabal regénye alapján készült Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjéért.

Menzel halálhírét felesége, Olga Menzelova tette közzé egy Facebook-posztban, amelyhez egy videót is hozzátett, amelyen Menzel családjával látható, betegsége utolsó fázisáig.

Menzel a prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMI) szerzett filmrendezői diplomát 1962-ben. 1956–57-ben a prágai televízió asszisztense. 1963-ig a Csehszlovák Híradó munkatársaként Véra Chytilová asszisztense, 1963–1965 között egy filmstúdió rendezője volt. 1965-től rendezőként dolgozott a Barrandov Studio filmstúdióban. 1965-ben készítette első rövidfilmjeit. 1971-ben Svédországban, 1977–78-ban az NSZK-ban, valamint Svájcban vendégrendező volt.

Az IMDb adatbázisa szerint 29 rövid vagy egész estés filmet rendezett, játékfilmben először a Gyöngyök a mélyben című, 1965-ös filmben készített egy jelenetet. Egy évvel később készült leghíresebb filmje, a Szigorúan ellenőrzött vonatok. Ezt követte például a Szeszélyes nyár, a Pacsirták cérnaszálon, vagy a Sörgyári capriccio – utóbbiak szintén Hrabal regényei alapján készültek, akárcsak a 2007-es Őfelsége pincére voltam. Utolsó filmjét, a Don Juanokat 2013-ban mutatták be.

Közismert a barátsága sok magyar művésszel. Játszott több magyar filmben (például Szívzűr – Böszörményi Géza, Felhőjáték – Maár Gyula, Franciska vasárnapjai – Simó Sándor, Az ajtó –Szabó István); színdarabot is rendezett Magyarországon. A Katona József Színházban, Carlo Gozzi Szarvaskirály című darabját vitte színre. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

Az Oscar-díj mellett Menzelt háromszor jelölték Arany Medvére a Berlini Filmfesztiválon, a Pacsirták cérnaszálon c. 1969-es filmjével nyert megosztva 1990-ben. Másik két jelölése az Őfelsége pincére voltam (2006) volt, mellyel elnyerte a FIPRESCI-díjat, illetve az Aki aranyat keres c. filmje (1957). Karlovy Vary Kristály Glóbuszát egyszer nyerte el, 1968-ban a Szeszélyes nyárral, és kétszer jelölték Velencében Arany Oroszlánra, 1981-ben a Sörgyári capricciót, míg 1994-ben az Ivan Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai c. filmjét. Mindkét filmjével elhozott egy-egy kisebb díjat a fesztiválról.

A hvg.hu-nak 2013-ban adott interjút a művész, ebben többek között arról beszélt, nincs kedvenc filmje, és életműve megkoronázása mi más lehetne, mint a temetése. Akkor így fogalmazott:

„Minden filmemhez ugyanúgy viszonyulok, vagyis sehogy. Leginkább semleges tényezőként kezelem őket, bár kétségtelenül elszomorodnék, ha nem léteznének”.