88 éves korában elhunyt Karikó Teréz, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, Liszt-díjas énekművész.

1932. március 31-én született Budán, gyerekkorát is itt töltötte. Már korán, iskolai évei alatt felismerték különleges tehetségét, énekhangjának szépségét, számos énekversenyen indult sikerrel.

Énektanulmányait 1956–1960 között a Zeneakadémián, az operatanszakon végezte Lendvai Andor, majd Hoór Tempis Erzsébet tanítványaként. Énektudása tökéletesítését 1959–60-ban állami ösztöndíjjal Rómában folytatta, a Santa Cecilia Akadémián, Salvatore di Tommasonál, Tito Schipa irányításával. Hangját a pályakezdő Callaséhoz hasonlították, és szerződésajánlattal (opera és film) próbálták Rómában marasztalni, ám ő magánéleti okokból – hogy elváljon férjétől, Breitner Tamás karmestertől – visszatért Magyarországra.

Itthon Vaszy Viktor, a kiváló karmester, zeneszerző, legendás szegedi operaigazgató megkeresésére az 1960–61-es évadtól a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Desdemona és Tatjana szerepében debütált, kirobbanó sikerrel, majd ezt követően operafőszerepek sorát énekelte, és rövidesen a színház vezető drámai szopránjává vált. Kiemelkedő sikereit elsősorban Verdi, Puccini és Wagner operahősnőiként érte el, de repertoárja ennél sokkal szélesebb volt. Művészi alakításait a televízió és a rádió közvetítései révén az egész ország megismerhette.

Neve összeforrt Vaszy Viktor szegedi tevékenységének második, nagy korszakával.

1974. december 10-én, az emberi jogok napján hangversenyen lépett fel a New York-i ENSZ-palotában. 1974–79 között a KISZ Központi Művészegyüttesének szólistájaként Berki Béla zenekarával számos külföldi fellépése volt, a többi között az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Guatemalában is fellépett virágénekeket, székely népballadákat, Bartók és Kodály népdal-feldolgozásait énekelve. A Magyarok Világszövetségével Angliában, Franciaországban és Ausztriában is vendégszerepelt.

1987-ig volt a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, de emlékezetes beugrásaival gyakran mentette meg a Magyar Állami Operaház, valamint az Erkel Színház operaelőadásait is.

Hat éven keresztül tanított a Szegedi Zeneművészeti Főiskola Énektagozatán. 1992-től a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Egészen 2012-ig volt a színház énekmestere.

Pályafutásáról, művészetéről 2006-ban könyv jelent meg Gyémánt Csilla, Kovács Ágnes és Pacsika Emília munkájaként, Karikó Teréz, a szegedi operajátszás csillaga címmel.

2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki, 2016-ban pedig a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata szakmai különdíjjal jutalmazta, az indoklás szerint „az oklevéllel a tagozat a művész a vidéki operajátszásban megvalósított gazdag életpályáját és kiemelkedő énekművészi színvonalát ismeri el.”

Tokody Ilona, Kossuth-díjas Kiváló Művész, az Operaház magánénekese így nyilatkozott Karikó Terézről: „Lenyűgözött fantasztikus vivőerejű szopránja, különös, olaszos hangszíne. Számtalan szerepben láthattam Szegeden, de a mennyei hangú, átszellemült Angelicaként valósággal beterített, elvarázsolt ez a bársonyos, melegszínű hang. És jelenség volt a színpadon…”