„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Korcsmáros György, a mai napon, október 25-én, este fél nyolckor – négy és fél órával a 70. születésnapja előtt – több hónapos küzdelem után örökre elment” – közölte a család.
A neves rendező halálhírére a teátrumok közül elsőként a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház reagált: „Nemrég kaptuk a fájó hírt, hogy Barátunk, Korcsmáros György rendező ma este örökre elment… Tisztelettel és szeretettel gondolunk az együtt töltött alkotói hónapokra, a Hja, kérem, a nő – az NŐ előadás csodálatos próbaidőszakára Vele. Drága Gyuri, nyugodj békében! A Bartók Színház mély együttérzését fejezi ki Korcsmáros György családjának.”
Korcsmáros György Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes művész 1952. október 26-án született.
A Pinceszínház amatőr színészeként kezdte pályáját. 1978-ban végzett a SzAk színész szakán, Várkonyi Zoltán osztályában 1978-ban színész, Zsámbéki Gábor osztályában 1982-ben rendezői diplomát szerzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán.
1978-1979 között a Vígszínház, 1981-1982 között a Budapesti Gyermekszínház tagja volt igazgatóhelyettesként is.
„Sematikus, didaktikus előadások helyett az új vezetők valódi színházat igyekeznek teremteni, olyan színházat, amely csak a nézők életkorában különbözik a többitől, de nem tekinti a gyerekeket csupán pedagógiai alanynak, nem mindenáron és erőszakosan akar nevelni, nem kíván csak és kizárólag szórakoztatni – a nézők szellemi aktivitására építve – játszani akar” – írta akkoriban a kritika.
1982-1985 között a Madách Színházban dolgozott mindkét minőségében. 1985-1989 között az Arany János Színház, 1989-1990 között a Rock Színház főrendezője volt, 1990-1992 között a Szegedi Nemzeti Színház prózai tagozatvezetőjeként munkálkodott. 1992-től 2007-ig a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt, számos darabot rendezett akkori anyaszínházában.
Direktori pályafutása végén felfüggesztette állásából a győri önkormányzat és fegyelmi eljárás megindítását rendelték el a gazdálkodási területen tapasztalt hiányosságok miatt. Az igazgató felfüggesztésével a közgyűlés Forgács Pétert, a színház művészét bízta meg az igazgatói teendők ellátásával.
Korcsmáros akkor úgy nyilatkozott, szerinte a döntés hátterében politikai szándékok húzódnak, az önkormányzati választások 15 éves baloldali vezetés után ugyanis fideszes győzelmet hoztak. Véleményét a társulat tagjai közül többen osztották, a jobboldaliságát nyíltan hangoztató Bede Fazekas Csaba érdemes művész például petíció aláírására biztatta a társulat tagjait, melyben kiállt az igazgató mellett. Korcsmáros egyik legnagyobb sikerének könyvelte el, hogy színháza ebben a nehéz helyzetben is kiállt mellette.
„Ha tudomásul veszik, hogy a színház jól működik, de vannak gazdasági bajok, és nincsenek politikai tényezők az ügyben, akkor ősztől én vagyok az igazgató” – szögezte le annak idején és hozzátette: mellékolvasmányként az ügyhöz Shakespeare királydrámáit ajánlaná.
„Ha valaki tizenöt évig családfő egy színházban, akkor az olyan, hogy mindegyik gyerekem sorsa érdekel továbbra is. De ez vissza is igaz, a társulati tagok is kíváncsiak az én munkámra” – mesélte egy interjúban.
1999-2007 között a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke lett. 1994-ben kapott Jászai Mari-díjat, 2010-ben érdemes művésszé vált.
„A nőket gyengébbeknek gondolják, pedig ők tartják a világot egyben, és minket, férfiakat is. Lehet, hogy ők a gyengébbik nem, de sokkal erősebbek nálunk” – vallotta, ennek megfelelően direktorként is tekintettel volt arra, hogy megfelelő szerepekkel lássa el társulatának tagjait.
„Több mint 150 rendezés áll mögöttem, jó pár előadásban színészként is felbukkantam. Íróként részt vettem a Valahol Európában, a Hotel Menthol, a Szép nyári nap, a Kőszívű ember fiai című produkciókban. A Wikipédiában úgy szerepelek, hogy: „minden műfajban kipróbálta magát”, és ez lényegében fedi a valóságot”
– mondta magáról Korcsmáros György.
Az Imádok férjhez menni, a Charley nénje, a Luxemburg grófja, a Kakukkfészek, a Furcsa pár, a Liliom, valamint Frankó Tünde főszereplésével a Leányvásár és a Bohémélet megrendezése is a nevéhez fűződik.
Korcsmáros György néhány évvel ezelőtt, 2017-ben a Lillásreggeli című műsorban arról is beszélt, hogy ő azért korán átváltott a színészetről a rendezésre, de ez volt az ő útja, és nem okozott neki gondot, ha néhány rendezésében színészként is be kellett ugrania. Rendezőként pedig azt az elvet vallotta, hogy meg kell teremteni a hangulatot ahhoz, hogy a színész jól érezze magát a színpadon – hiszen egy színésznek nem csupán a szerep szövegét kell megtanulnia, hanem – mintegy bőrként – magára húzza a karakter egészét – idézte fel az Index.
„Drága Gyuri! Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy meggyógyulsz, és ha Te nem is, de a szervezeted feladta, pedig nagyon szerettünk volna a 70. szülinapodon, ha másképpen nem is, de virtuálisan veled ünnepelni. Végtelenül sajnálom, hogy itt hagytál minket, a családot, a barátaidat, a kollégákat, akik nagyon szerettek Téged. Nagyon nehezen tudom feldolgozni! Drága barátom emlékedet megőrzöm, nyugodjál békében! Őszinte részvétem a családnak!” – fogalmazott részvétnyilvánításként Szolnoki András szerkesztő, producer, a színházi közvetítések egykori felelőse.
„Nem, Gyuri, nem! Ha odamentél, le kell szerződtetned, nekünk vannak még dolgaink. Neked rendezned kell, nekem játszanom! Valami közöset még a hajdani tervekből. Bölcsesség, humor, a színész és színház szeretete, lojalitás, szakmaiság. Ezek örök erények, bárhol is szervezed a társulatot. Ha indulok, szólok. Addig csak örülj rég nem látott barátoknak, kollégáknak! Csókollak!”
– üzente Bede-Fazekas Anna színésznő.
„Mit írjak? Legutoljára Londonban találkoztunk, amikor szétment a cipőd és odaadtam neked egyet a bőröndömből! Akkor is mennyit röhögtünk! Az első kiírt szerepem az Operettszínházban… Hotel Menthol… a rendezésedben… amit Böhm Gyurival írtatok… 25 éve… Aztán a csodaálatos szerepek Győri Nemzeti Színházban. Simon – A nyár. Barnaby – Hello, Dolly! Nekem te voltál a nagybetűs SZÍNHÁZIGAZGATÓ!!! Köszönök mindent! Kéth György mától csak egy…” – írta Peller Károly színművész, rendező.
Több száz művész társa gyászolja a rendezőt, akit Kricsmi néven ismert a szakma. Úgy emlékeznek rá, mint egy igaz emberre, a legjobb direktorra, „az én Gyuri bácsimra”, Tanár úrra, aki rengeteg alkotó pályájának alakulását segítette, lehetőséget és támogatást nyújtva kollégáinak.
„Hálásak vagyunk, hogy stúdiósként annak idején ekkora figyelmet és lehetőségeket kaptunk színházunk igazgatójától és későbbi években rendezőtanáromként is segítette utam. Örökre szívünkben dobogsz!” – szögezte le Sík Frida színésznő.
„Annak idején volt egy fantasztikus ember, aki a Győri Nemzeti Színház színpadára varázsolta a My fair lady előadást. Voltam vagy 3 éves… és igen! Emlékszem rá! Rengeteg személyes emlékem van, erről a csodaszép időszakról. Például először léphettem a világot jelentő deszkákra, rengetegszer ültem anyukám ölében a lépcsőn, majd tánciztam végig az előadást; először csodálhattam apukámat a színpadon, aztán mondtam neki, hogy büszke vagyok rád és először kért fel táncolni a kedvenc színészem, aki Higgins professzort alakította. Bátran kijelenthetem, hogy örök életemre szívembe zártam a győri színház illatát, a deszkák ropogását és az egész komplexum varázsát! Nos, ezért a sok-sok színházas kép… ami, sokkal több és mélyebb tartalommal bír, mint, amit egy szimpla fotón látunk.
Mindezt nem tapasztalhattam és érezhettem volna át, ha Korcsmáros György ezt nem alkotja meg! Olyan színházat, színházi közösséget hozott létre Győrben, ami azóta sosem volt és egészen biztos vagyok benne, hogy nem is lesz! A nagy betűs Direktor Úr! Mély fejhajtás Ön előtt, drága Gyuri bácsi!”
– emlékezett Kiszner Odett néző.
„Nem érhette meg 70. születésnapját. Néhány órán múlott. Pedig szervezkedés folyt, hogy ha élőben nem is, de online felköszönthessük. Nem adatott meg neki, hogy lássa, mennyien szerették, gondoltak rá és akartak neki örömet szerezni.Fel lehetne sorolni, mi mindent csinált: színészi és rendezői diplomát is szerezett, mellette írt, adaptált, s ami a legfőbb: szerette azokat, akikkel dolgozott és szerette azt, amit csinált. A színházat. Legtovább Győrben vezette a társulatot. Szerették színészei, munkatársai és a közönség is. Volt energiája a közösségért is dolgozni: 1999 és 2007 között a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesületét vezette. Sokat tett azért, hogy segítse a színházak közti kommunikációt, az érdekérvényesítést. Nem csak rendezéseire, hanem kiváló színészi alakításaira is sokan emlékszünk. Tragikusan korán kellett kivonulnia a színházi pályáról. Még inkább a földi létből” – írta a Magyar Színházi Társaság.
Forrás: Wikipédia, Színház Online