Lator László, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista 95 éves volt.

Lator László 1927. november 19-én született Tiszasásváron (akkor Csehszlovákia, ma Ukrajna). 1947 és 1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, sokáig Eötvös-kollégistaként. 1950 és 1955 között a körmendi gimnázium tanáraként dolgozott. 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője lett.

A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1998 és 2008 között a testület ügyvezető elnöke lett. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelent a Magyar Rádió és Televízióban. Hosszú időn át szerkesztette az Unikornis Kiadó sorozatát, A Magyar Költészet Kincsestárát. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Bár már a negyvenes évek második felében elkészült és megjelenésre várt egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelent meg.

Köteteket fordított Blok, Lermontov, Celan verseiből, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek (1968) címen adták ki. Számos antológiát szerkesztett, köztük a Gyönyörök sötét kútjait (1993) a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelentek meg.

Életművét számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díjat 1995-ben vehette át, 2009-ben Prima Primissima díjat kapott, a Nemzet Művésze címmel pedig 2018-ban tüntették ki. 2022-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést vehette át.