„Hosszú éveken át tartó kálváriája végén március 23-án, hétfőn reggel elhunyt Nagy Alfréd kollégánk” – tudatatta a Tamási Áron Színház.

„Frédi meghatározó művésze volt a Tamási Áron Színháznak, nemcsak emlékezetes alakítások hosszú sora fűzödik a nevéhez, hanem fontos közösségépítő szerepet is játszott a társulatban. Mindnyájunk lelkében hatalmas űr maradt utána, de emlékét megőrizzük, művészi alázata, elkötelezettsége példaértékű marad számunkra” – közölte a Tamási Áron Színház társulata.

Betegségéről szólva a színész egy korábbi interjúban úgy fogalmazott: „Az ügyelőnk, Veress Edit írt egy üzenetet nekem, amikor a műtét volt: „Kicsi Móka, harcolj és légy erős!” Addig erre így nem gondoltam… Egyre inkább a jelenben élek. Értelmetlen rágódni a múlton és spekulálni a jövőn. Persze ezt mind csináltam én is, agyaltam eleget, és annak is megvolt a szerepe, de

A kérdésre, van-e tudatos munkamódszere, azt válaszolta: “Mindig a szereplő igazságát keresem, hogy mi az az igazság, és ő hogyan harcol érte. A forma, amelyben aztán ez megjelenik, számomra másodlagos. Egyre kevésbé szeretem azt a színházat, amiben a forma az első. Nagyon értem azokat a nézőket, akik bizonyos előadásokhoz butának érzik magukat. Én is érzem néha, hogy ha a rendező nem nyilatkozna az újságban a szándékáról, akkor nem érteném, mit akart az előadással megfogalmazni. Nagyon sokszor látunk érdekes megoldásokat, szép képeket, szépen mozgó testeket, de nem tudjuk, hogy mi akart ez lenni? A román rendezők merészebbek, sokszor élnek ilyen „érdekes hatásokkal”, és megkerülik az embert, megkerülik a lényeget. A magyar színházban meg az szokott lenni a baj, hogy az emberre figyelnek, nagyon „természetesek”, nagyon „hitelesek”, csak éppen földhöz ragad az egész. (…)

A hollywoodi filmek eldöntik a néző helyett, hogy kivel tartson, ki a jó, ki a rossz. Az a színház, amiben én hiszek, azokat az élethelyzeteket mutatja be, amelyben mindenkinek igaza van” – nyiltkozta a művész a Játéktér-nek.