Társulatunk mély fájdalommal búcsúzik Nyári Gábortól, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának hegedűművészétől, sokunk barátjától. Karaktere és egyénisége hatalmas űrt hagyott maga után – a Fővárosi Nagycirkusz közleménye.
Nyári Gábor, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának hegedűművésze 54. életévében, 2020. december 10-én elhunyt. A zeneművész 1967. május 6-án született Budapesten. Zenész édesapja pályáját követve nem volt kérdéses számára, hogy ő is a zene útját válassza. Közönség elé először ötven évvel ezelőtt, 1970. karácsonyán lépett, amikor háromévesen kis hegedűjén játszotta el a Mennyből az angyalt.
Gyermek- és kamaszkorában a tanulás mellett rengeteget gyakorolt, majd felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Tanárai egybehangzó véleménye szerint abszolút hallású, kiemelkedő tehetség volt.
A diploma megszerzése után szinte azonnal felvették a Berlini Filharmonikusokhoz, ahol két évig hegedült. Ezt követően külföldön és a Balatonnál dolgozott, főleg Füreden, legkedvesebb városában.
A Fővárosi Nagycirkuszba 2007 szeptemberében került, és a kezdetektől fogva meghatározó egyénisége lett a zenekarnak. Az igazgatók és a rendezők mindig számíthattak és számítottak rá, meglátásaira, zenei műveltségére, tudására és tehetségére. Ő pedig alázatosan és szorgalommal, a zene iránti olthatatlan szenvedéllyel végezte munkáját, az éjszakába nyúló próbákon ugyanúgy, mint minden előadás alatt.
Fekete Péter cirkuszigazgatóként és rendezőként is hamar felismerte virtuóz, klasszikus zenei ismeretanyagon alapuló tudását. Gyakran kérte, hogy a zenekar elfedő félhomályából előlépve, reflektorfényben játsszon szólót egy-egy cirkuszi műsorban. Karaktere szimbólum lett, a virtuozitás szimbóluma.
Karizmatikus előadásának köszönhetően katartikus perceket élhetett át számos alkalommal a közönségünk: egy virtuóz zsonglőr a manézsban, fent pedig, a zenekari dobogó közepén egy ördögi ügyességű hegedűs. Felejthetetlen, sok-sok tízezer nézőnk szívében nyomot hagyó kép.
Közvetlenségének, humorának, mély emberismeretének és megbízhatóságának hála rengeteg barátja lett a cirkuszművészek és a kollégáink között is. Nyári Gabival mindig lehetett egy jót beszélgetni, egyet koccintani, snapszerezni. Fontos meglátásai voltak, segítő tanácsai, éles szemű megfigyelései és persze hatalmas és örömteli munkakedve, mely mosolyán és zenéjén is átsugárzott – feltöltött, ha fáradt voltál, jó kedvre derített, ha szomorkás.
Kollégánk és barátunk volt, rettenetesen fog hiányozni! Nyugodj békében, Nyári Gabi, nem felejtünk el soha!
Nyári Gábort a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ a saját halottjának tekinti.